Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - 1948 ÉVFORDULÓJA - Bálint Ferenc: Az 1848/49-es szabadságharc megyei vezető szerveinek működése és iratai a Békés megyei Levéltárban

első- és másodalispán, 5 megyei vezető tisztviselő, Magyar- és Német-Gyula bírái és a megye főjegyzője. Üléseit rendszerint az első alispán elnökletével tartotta, akinek személyében így egy kézbe került a megye közigazgatása és a honvédelmi teendők irányítása. A hadihelyzet alakulásának megfelelően, nem meghatározott napon ülésezett, hanem ha a körülmények úgy kívánták, permanensen együtt volt és azonnali intézkedéseket hozott. Teendői rendkívül sokoldalúak voltak, hiszen a toborzás irányítása és megszervezése, a hadsereg ellátása és a különböző rendkívüli hadiszolgáltatások elrendelése, a beszállásolás, a hadifoglyok ügye, a megyei szabadcsapat megszervezése és fenntartása, végül a népfelkelés elrendelése és ezzel kapcsolatban a személyi és anyagi feltételek előteremtése mind-mind a hatáskörébe tartozott. Kiemelkedően értékes forrásanyagot képeznek a működése során keletkezett iratok. Kitűnik belőlük ennek a hősi időszaknak a lelkesedése éppúgy, mint a hadiesemények rosszabbodását követő fásultság és lehangoltság. Nehéz lenne felsorolni csak részben is azokat a dokumentumokat, amelyek tartalmuk fontosságával és érdekességével kitűnnek. Csak két témakör iratait említjük. Az egyik a megyei gyalogos és lovas szabadcsapat szervezésére, fenntartására és működésére vonatkozó iratok, a másik a megye „tábori hírnökeinek": Kollár Jánosnak, Ballagi Mórnak, Menyhárt Alajosnak, Vörös Vendelnek és Gönczi Somának jelentései, akik mint egykori „haditudósítók" egymást követően működtek, és igyekeztek pótolni az akkori idők hírközlési nehézségeit azzal, hogy a hadszíntér közelében tartózkodva, vagy a más módon — hatóságoktól, vagy egyénektől — szerzett értesüléseiket külön lovas futárral küldötték meg. Mind a szabadcsapatok szerepét, mind a tábori hírnökök működését ismertették már megyénk történészei, de nem azzal az elemző módszerrel, amit a téma érdekessége és megyei vonatkozású értéke megérdemelne. (Oláh id. m. II. k. 163—258. 1.) Az iratok alapján jól kirajzolódik a megye polgári kormánybiztosának, Boczkó Dánielnek és élelmezési-szállítási kormánybiztosának Halasy Kázmérnek működése, mellyel igyekeztek Békés megye minden személyi és anyagi erőforrását a szabadságharc céljaira felhasználni. A Védbizottmány fennállása során egy hónapig — 1849. június 9-től július 10-ig — a hadihelyzet átmeneti javulása, és a közbejött megyei tisztújítás folytán, szüneteltette működését, majd a Szombathelyi Antal első alispán helyébe lépő Sipos Sándor elnöklete alatt ismét folytatta munkáját augusztus 16-ig, amikor a világosi fegyverletétel (augusztus 13.) megtörténtével, látva a küzdelem reménytelenségét, kimondotta feloszlását. A Védbizottmány működésének utolsó két hónapja, — amikor a szabadság napja már leáldozóban volt —, telve van megfeszített munkával, és ezt az erőfeszítést nyomon követhetjük a jegyzőkönyvi határozatok és a csatlakozó iratok alapján. Tanúi lehetünk az általános népfelkelés megszervezésének (1849. júl. 10-i határozat), a lándzsával, vasvillával, fejszével felfegyverzett felkelő sereg Füzesgyarmatra való kétszeri felvonulásának, majd augusztus 5-i hazabocsátásának „mert ott tartása célhoz nem vezetett volna." Helyébe a mozgó lovas- és gyalogcsapatot rendelik ki, de ez már a remény feladásának, a végső összeomlásnak jele (967, 974, 975, 991,1020/1849. ikt. sz. iratok). 203