Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - 1948 ÉVFORDULÓJA - Bálint Ferenc: Az 1848/49-es szabadságharc megyei vezető szerveinek működése és iratai a Békés megyei Levéltárban

nemzetőrségének felhasználását szükség esetén nem tartja helyesnek és célravezetőnek. (963/1848.) Megyénk 1848/49-i eseményei között kiemelkedő jelentőségűek a földkövetelő paraszti megmozdulások, amelyek sokszor „erőszakos" jelleget öltöttek. Ez azonban természetes jelenség, hiszen az évszázadokig tartó elnyomás után elemi erővel tört ki a szabadság után való vágy, az elkeseredés és sokszor a bosszú érzése, amely néhol népitélet formájában nyilvánult meg. Ezeknek a mozgalmaknak az alapját, túlmenően az érzelmi okokon, a statisztika számai könnyen érthetővé teszik. A megye lakossága 1848 előtt öszszesen 155 056 fő volt, ebből a nemesek száma 4452, az összlakosságnak nem egeszen három százaléka. A megművelt föld G47 537 magyar hold, amelyből a legelőterület 226 326 magyar holdat tett ki. Az úrbéres telkek száma 3806 volt s az 1848-as törvény kb. 137 000 magyar hold szántót (kb. 57%) és 55 800 magyar hold rétet (kb. 42%) szabadított fel a földesúri terhek alól.

3 Megyénkben tehát a legelő kérdése volt az oka elsősorban a paraszti elégedetlenségnek s ez nemcsak 48-as probléma, hiszen már korábban is éles formában nyilvánult meg, mert a legelőelkülönítési perek évek óta izgalomban tartották több község (pl. Szarvas, Békés, Mezőberény, Füzesgyarmat, Vésztő) lakosságát. Ez alkalommal nem foglalkozhatunk részletesen ezzel a kérdéssel, amely minduntalan megmutatkozik 48 eseményeinek hátterében, csak megemlítjük, hogy megyeszerte erősen tartotta magát az a felfogás, hogy „a szegénynek föld nélkül nem ér semmit a szabadság". Megyénk nagyobb községeiben: Békésen, Kétegyházán, Gyomán, Váriban, Vésztőn, de különös erővel Mezőberényben és Orosházán megnyilvánult paraszti elégedetlenséget csak külön kormánybiztos kiküldésével és rögtönítélő bíróság felállításával lehetett elfojtani/

4 Megyénk múlt század végi történészei még úgy emlékeznek meg ezekről az eseményekről, mint ,,a szabadság fényét elhomályosító sötét fellegekről". Ideje lenne, hogy most, az évforduló kapcsán is, helytörténészeink újabb feltáró és elemző munkájukkal segítenék ezeknek az eseményeknek igazi értékelését. Ehhez az országos történetírás s részben a megyebeli kutatás már megtette a fontosabb lépéseket.

5 (Orosháza, Mezőberény, Vésztő mozgalmai már feltárást nyertek.) A szabadságharc katonai eseményeinek megismeréséhez igen jelentős forrásértékűek azok a nagy számmal található iratok, amelyek a nemzetőrség megszervezésére, alkalmazására, a honvédsereg toborzására, felfegyverzésére, ellátására vonatkozó megyei adatokat tartalmazzák. Ezekről a levéltári munka során ún. feltáró-tematikai cédulák készültek s így még részleges felsorolásuktól is eltekintünk. Az iratanyag részét képezik a községenkénti nemzeteri és honvédtoborzási névsorok, a termény- és pénzadományokról szóló kimutatások, amelyek a helységeknek a nemzeti ügy iránt tanúsított áldozatkészségét bizonyítják. A katonai téren tett megyei intézkedések közül kiemelkednek a szabadcsapat szervezésére, fenntartására és működésére vonatkozó jelentések és iratok. Kossuth a szabadságharcban nagy szerepet szánt, sőt döntő eredményeket remélt a gerillaharctól. „Én nem nagy csatáktól, — írta az Országos Hon201