Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Miklya Jenő: Emlékezés Kónya Lajosra, Szeghalom felszabadulásának krónikására

A Hej, búra termett idő című napló-regényében emberközelbe hozza a 2. magyar hadsereg pusztulását, kiszolgáltatottságát és embertelen szenvedését a visszavonulásban.

2 1943 májusában érkeznek haza, s kéthetes vesztegzár után leszerelik a költőt. Jelentkezik munkára, tanítani kíván. Erdélybe, Beszterce-Naszód vármegye Kisilva nevű nagyközségébe nevezik ki. Mielőtt elfoglalná új munkahelyét, Szeghalmon megtartják az esküvőt 1943. július 24-én, Tóth Irma Györgyikével.

3 Az erdélyi Kisilván ismerkednek meg a békéscsabai dr. Varga Géza sebész- és tüdőgyógyász főorvossal, akivel a költő élete végéig bensőséges barátságban volt. A család egészségügyi tanácsadója, konzultánsa s ezentúl minden vonatkozásban bizalmasa és sok írásának szereplője.

4 1944 tavaszán a hadihelyzet alakulása miatt befejezik Kisilván is az iskolai oktatást. Kónyáék visszajönnek Szeghalomra és latolgatják, hogy hol lehetne szerencsésebben átvészelni a mindinkább közeledő front veszélyeit. Két lehetőség között választhatnak; Szeghalom, vagy a Dunántúl. Töprengésüknek egy SAS katonai behívó vetett végett. Felesége és a május 17-én született kisleányuk, a „kis Kati" végül is Szeghalmon maradt, míg Kónya Lajos bevonult Sopronba. Beosztása kedvező, irodán dolgozik. Szabad ideje a régi barátok és ismerősök között telik el. A szóbeszéd, mi lesz a háború után? Végül is megunja a magányt, a családjától való távollétet és úgy dönt, hogy Sopronba viszi kis családját. Nem sokáig maradnak ott, mert régi sejtése és félelme egy orvosi kivizsgáláson beigazolódik: tbc-s! A közben Kiskőrösre megválasztott költő leszerel és családjával „hazatér" Szeghalomba/' Kónya Lajos és felesége esküvője Szeghalmon Üj otthonát — Szeghalmot — nehezen tudja megszokni. Így vélekedik a Hej, búra termett idő c. könyvében községünkről: „... a távoli tájra gondolok, melyet oly nehezen szoktam meg . ..", majd másutt így ír: „A frontról meséltem, majd Erdélyről. Munkámról, küzdelmeimről, családomról, a Tiszántúl különös, szokatlan levegőjéről, melyet sivárnak és unalmasnak véltem, de amelyet furcsa módon mégis 162