Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Fülöp Károly: Emlékeim a szeghalmi Péter András gimnázium kezdő éveiről

az intézkedés jogát s ezt egy 12 tagú igazgatótanácsra bízni. Az igazgatótanács és a presbytérium között e miatt éles ellentét állott fenn, s ez csak később, Tildy Zoltán lelkészsége idején szűnt meg. Szeghalomba érkezésem idejében a birtokot 12 gazdasági évre Grósz Simon bérelte, holdanként 91 kg búza haszonbérért, az adóért s azzal a kötelezettséggel, hogy az első esztendők folyamán a saját költségén felépíti a szükséges gazdasági épületeket. A búza ára a világgazdasági válság kitöréséig mázsánként 32 P lévén, sikerült az első épületünket tető alá hozni, a régi posta épületét kisebb kölcsön segítségével megvenni s szertáraink, könyvtáraink alapjait is megteremteni. Súlyos nehézségek támadtak azonban akkor, mikor a világgazdasági válság következtében a búza ára 32 P-ről 6 P-re esett le, viszont az évente fejlődő intézmény anyagi terhei egyre sokasodtak. Iskolánk fennállásának negyedik évében testületünk két új kartárssal növekedett. A szathmárnémeti gimnáziumból Bunna István (ki nevét később Békésyre magyarosította) a budapesti egyetem növényélettani intézetéből Mező Imre dr. adjunktus állott sorainkba. Békésy nagy oktatási gyakorlattal rendelkező, idősebb, komoly, megfontolt férfiú volt, Mező Imrének a dolog természeténél fogva semmi gyakorlata sem volt a középiskolai tanításban s széleskörű növényélettani ismereteit sem tudta hasznosítani az akkori tanterv keretében. Nekifogott tehát a középiskolai földrajz és természetrajz anyagának alapos megtanulásához. Nem járt társaságba, hanem könyvei és térképei közé temetkezve gondosan készült óráira, míg bele nem dolgozta magát a középiskolai anyagba. 1930-ban Péter Zoltán Debrecenbe távozott, helyébe Böőr Ferenc került a magyar—német tanszékre. Üj kartársunk szorgalmas, lelkiismeretes fiatalember volt. Kedélyén nem látszott meg az a nagy csapás, amely diákkorában érte. Egy tornaórán karját törte s ezt orvosi műhiba miatt amputálni kellett. Műkarja volt, amit nem mindig viselt, de tanítványai testi fogyatkozásából soha gúnyt nem űztek. Szerette a társaságot, melynek rövidesen kedvelt tagja lett. A felszabadulás után néhány évig igazgatója is volt a gimnáziumunknak. Az ötödik osztály megnyitása döntést kívánt a második élőnyelv kérdésében. Ez az angol nyelv tanítására esett. Így került iskolánkba az első nem reformátusnak született kartárs Breznyánszky Aladár személyében. A premontrei szerzetesrend kanonokaként lépett ki onnan s áttérve a ref. vallásra a latin—német—angol tanszéken kezdte meg nálunk a munkát. Szaktárgyainak tanítására német, angol és svájci egyetemeken szerezte meg a képesítést, de jól beszélt franciául és olaszul is. Óriási olvasottság, kitűnő tanítási módszer, emberséges bánásmód voltak értékes jellemvonásai. Óralátogatásainkon őszinte bámulattal eltelve hallgattuk végig fölényes didaktikai tudással felépített gyönyürű óráit. Nem volt közlékeny, barátkozó természetű (ez nyilván szerzetesi éveinek hatása lehetett), de rideg sem. Mindig szíves, figyelmes, udvarias volt mindnyájunkkal szemben. A testnevelési tanszék is betöltést nyert a kitűnő szakember Koppányi Imre személyében, aki az előírt anyagon kívül télen korcsolyázni, sízni, szánkózni, nyáron úszni is megtanította a gyerekeket. Irányításával a talajtornász és kardvívó csapatunk budapesti versenyeken is előkelő helyezéseket ért el. Sajnos a második világháború éveiben politikai szerepet is vállalt s szélsőjobboldali nézeteiért életével kellett fizetnie. 1931. szeptember elején az igazgató bejelentette a tanártestületnek, hogy az iskolai évre készült költségvetés bevételi oldalán a katasztrofális gazdasági helyzet folytán olyan változások álltak be, hogy ha mód nem találtatnék a költségvetés egyensúlyának helyreállítására, akkor iskolánk megsemmisülésével kellene számolni. A tanártestület végigment a költségvetés mindenegyes tételén s mindenütt törölte a kiadás feleslegesnek látszó tételeit. Így teljesen törölte az osztályfőnöki díjakat 1200 P, a jegyzői díjakat 1000 P értékben. Az alapítványi pénztáros fizetését 250 P, a lányok felügyelőnőjének fizetését 700 P-vel, a nyugdíjintézeti járulékot 450 P-vel, a tanárok gyermekeinek nevelési alapját 720 P-vel, az év végi jutalmazások összegét 300 P-vel, a tanárok kedvezményes vasúti jegyének megváltását 234 P-vel, a szertárak, könyvtárak gyarapítására szánt összeget 1000 P-vel, a tanárok törzsfizetését 2401 P 40 fillérrel csökkentette. Az internátusi költségvetésben a gondnok tiszteletdíját 460 P-vel kellett csökkenteni s így a költségvetések egyensúlya egyelőre biztosítottnak látszott. A gazdasági viszonyok romlása és a 155