Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Fülöp Károly: Emlékeim a szeghalmi Péter András gimnázium kezdő éveiről

Ezt a viszonyt nem zavarta meg az a tény, hogy pedagógiai módszereivel és irodalomszemléletével nem értettem egyet. Iskolánkban a teljes szellemi szabadság uralkodott, egyikünk sem avatkozott a másik dolgaiba, a pedagógiai irányítást az igazgató feladatának tekintettük. Mint zeneművész ő vette át az énekkar vezetését. Olyan abszolút hallása volt, hogy az énekkar összpróbáin a népes kórus egyetlen tagjának félhangnyi tévedését is azonnal észrevette s az illetőt az énekkarból kitette. Én új munkahelyemen is folytattam irodalmi tevékenységemet: verseket, könyvismertetéseket, rövidebb esszéket küldtem a budapesti, kolozsvári, és más erdélyi folyóiratokhoz, melyek ezeket mindig le is közölték. Talán ennek lett a következménye, hogy 1932-ben a „Gyóni Géza Irodalmi Kör" rendes tagjává választott. 1928 őszétől pedagógiai munkám új terrénumot is nyert: a délutáni órákban kereskedelmi levelezést és magyar nyelvet tanítottam az iparostanuló iskolában. Ez iskola közismereti tárgyainak tanításához 1930 nyarán egy miskolci kéthónapos tanfolyam lehallgatása s az azt követő írásbeli és szóbeli vizsgálat letétele után külön oklevelet nyertem. Ettől a munkától, melynek sikeres és eredményes voltát elismerő oklevél is bizonyítja, 1951-től estem el, mikor a hozzánk kerülő új igazgató alkalmazásomat minden indoklás nélkül megszüntette s óráimat ő vette át. Egy délután Nagy Miklós magához hivatta Baka Bélát, Nagy Józsefet és engem. Röviden vázolta, hogy a presbytérium és az alapítvány között súlyos ellentétek teszik nehézzé az együttműködést s hangsúlyozta, hogy a sárréti hetilap a S/eghalomvidéki Hírlap szerkesztését hármunknak kellene kezünkbe vennünk, hogy lehetetlenné tegyük az iskola elleni sajtótámadásokat. Anyagi hasznot nem helyezett kilátásba, legfeljebb néhány újság és folyóirat csere- s ha könyvismertetést közlünk, akkor recenziós könyvpéldányokat. Mindhárman készséggel vállaltuk az új feladat teljesítését. Megosztottuk egymás között a munkaköröket, munkatársakat szerveztünk be a környező falvakból s szerkesztettük is a lapot egészen a második világháború kitöréséig. Ekkor sok viszontagságot átélt hetilapunk is áldozata lett a világkatasztrófának. Viszontagságokban ugyanis kezdettől fogva nem volt hiány. Már egy-két Szeghalmon nyomtatott példány után kiderült, hogy ez az állapot nem tartható fenn. Az érdekelt emberek ugyanis bementek a nyomdába, elolvasták szedés alatt álló kéziratainkat s vagy saját szájuk íze szerint átírták azokat, vagy bejöttek a tanári szobába s itt nagy patáliát csaptak. Más városban levő, az itteninél nem drágább nyomda után néztünk s ezt Törökszentmiklóson meg is találtuk. A részletkérdéseket Baka Béla társaságában beszéltük meg Kongorácz János nyomdatulajdonossal s megszűnéséig nála is nyomtattuk az újságot. Bizony ez a nyomás sem ment zökkenők nélkül. A lapot számosan olvasták, különösen az iskola ellenségei, rendesen előfizetők azonban igen gyéren akadtak. Így a nyomdai költségeket sohasem tudtuk havonta rendesen fizetni, pedig Kongoráczcal a havi pontos fizetésben egyeztünk meg. A fonák helyzet megszüntetésére elhatároztuk, hogy minden év nov. 30-án, alapítónk nevenapján az emlékünnep estéjén a kaszinóban bált, a mozi színpadán pedig vidám kabaréestet rendezünk. Ezek összes tiszta jövedelmét a lap hátralékos nyomási költségeinek fedezésére fordítjuk. Ambrus Imre mozitulajdonos ellenszolgáltatás nélkül engedte át az akkor még 600 ülőhelyes termet, szereplésre megnyertük a község lekitűnőbb műkedvelő színjátszóit s rövid idő alatt sajtóestélyünk s az azt követő bál az egész Sárrét legkiemelkedőbb társadalmi eseménye lett. A bevételhez fűződő reményünk is teljesült, a rövid bohózatokból ének- és zeneszámokból s az én aktuális kupléimból álló programot éveken át zsúfolt nézőtér tapsolta végig. Erre az alkalomra Szeghalmi Vigyorgó címmel élclapot is adtunk ki ezer példányban, amely szinte pillanatok alatt utolsó példányig elkelt. Anyagi nehézségek sajnos nemcsak lapunk, hanem az alapítvány életében is egyre többször torlódtak fel. Az iskola fenntartásának alapját képező 1506 holdnyi birtoktestből a kulturális közalapítványokra vonatkozó rendelkezések ellenére az Országos Földbirtokrendező Bizottság a legértékesebb részből 340 holdat 20 esztendőre kisbérletek alakjában kisajátított. E kisbérlők a számukra megállapított igen csekély bérleti összeget rendetlenül vagy éppen sehogy sem fizették be az alapítvány pénztárába. Velük folyton pereskedni kellett, de az adók az egész birtoktest után az alapítványt terhelték s azokat pontosan be kellett mindig fizetni. A többi 1166 hold kezelése eleinte házilag történt, de a presbytérium éveken át olyan szellemben végezte ezt, hogy a gimnázium megnyitásakor ki kellett venni kezükből 154