Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Fülöp Károly: Emlékeim a szeghalmi Péter András gimnázium kezdő éveiről

részéről a debreceni tankerület főigazgatója Ady Lajos, (a nagy költő testvér öccse), az egyház részéről Dóczi Imre egyh. ker. felügyelő ellenőrizte. Nehéz lenne két egymástól annyira eltérő, ellentétes egyéniséget szembeállítani, mint ezt a két férfiút. Ady Lajos maga volt a megtestesült derű, közvetlenség, melegség, szívélyesség, szemben a Dóczi Imre komor, rideg, ellentmondást soha nem tűrő, mogorva zárkózottságával. Szinte napfényessé vált az az osztály, ahova Ady belépett látogatása során. A gyerekek is félelem nélkül, bizakodó vidámsággal fogadták. Az óra menetére, didaktikai felépítésére és eredményességére vonatkozó megjegyzései mindig emelkedett szempontú, jóindulatú, új utak felé mutató bátorítások voltak, s nem megfellebbezhetetlen kinyilatkozások. Az óra vezetésébe soha bele nem avatkozott, Dóczi ellenben a latin órákon egyszerűen félreállította a tanárt, átvette az óra vezetését, amely persze ilyenkor egész végig számonkérés volt, s elmaradt belőle a következő óra szövegelemző előkészítése. Az én latin órámat 1928. jan. 27-én látogatta meg és vezette le először. A számomra még szokatlan ellenőrzési módszer azonban nem ütött ki balul, mert a meglátogatott osztályban több mint 15 szín jeles tanuló s rajtuk kívül egész sor jeles latinista követett el mindent, hogy tudásáról sikeresen számoljon be a mogorva aggastyánnak. Ez iskolai év derűs epizódjai voltak tanulmányi kirándulásaink Füzesgyarmatra, az alapító mauzóleumához, Komádiba, majd Budapestre is, ahol a lányok felügyeletét már feleségem látta el a fiúkétól elkülönített szálláson. Az 1928-as esztendő említésre méltó eseménye volt új, eredetileg csak internátusi pavilonnak szánt épületünk felépülése és felavatása. Ebben az új épületben kezdtük meg ősszel a tanítást addig is, míg a Szabadság térre tervezett főépület föl nem épül. Hogy a bentlakó tanulókat el tudjuk helyezni, az alapítvány megvette a régi posta épületét, amely azóta lebontásra került s helyén a Budai Nagy Antal fiúkollégium két főhivatású nevelőjének lakóépülete áll. Alapítónk úgy képzelte el, hogy az ősi Péter András féle telken csak internátusi célokat szolgáló egyemeletes pavilonok lesznek, esetleg 3—4 is, mindenikben egy-egy felügyelő-tanári lakással, a gimnázium főépülete pedig a Szabadság téren lesz, a Weiszberg féle telek mögötti, részben még ma is beépítetlen területen. Sajnos az ő tervei nem valósulhattak meg a következő évben már kitörő világgazdasági válság s az azt követő második világháború miatt. 1927. év őszén azonban még ezeknek az elképzeléseknek a jegyében indult meg egy kisebb, egyemeletes, négy nagyobb helyiséget s egy tanári lakást tartalmazó épület építése. Az 1928 júniusában elkészült épület ünnepélyes felavatását október hó 14-én maga a debreceni egyházkerület püspöke végezte. Ünnepi beszédének remekbe szabott mondatai belezengtek a várakozásteljes csendbe s mi, az új kultúrintézmény munkásai örömmel éreztük, hogy iskolánk mostmár elpusztíthatatlan élő bástyája a Sárréten az egyetemes magyar művelődésnek. A teljesség kedvéért említem meg, hogy mikor az Egyetemes Konvent hivatalosan jelentette a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumnak a gimnázium megnyitását, gr. Klébelsberg Kunó akkori miniszter sietett táviratilag megtiltani az iskola megnyitását, mint amely intézmény nem illik bele az ő művelődési programjába. Ezt az intézkedést a püspök erélyes beavatkozása után visszavonta ugyan, a gimnázium megkapta a nyilvánossági jogot, de tanári fizetéskiegészítő államsegélyben nem részesültek, jóllehet ezt az ország valamennyi felekezeti iskolájának tanárai élvezték. Változást e téren is a felszabadulás hozott, amely megszüntette iskolánk tanárainak e megalázó megkülönböztetését. Az épület felavatását iskolai ünnepély követte, melyen Harsányi Pál ref. esperes mondott ünnepi beszédet, én ez alkalomra írott ódámat mondtam el, az ifj. énekkar énekelt s dr. Temesváry Imre, kerületünk képviselője köszöntötte meleg szavakkal Sárrét új iskoláját. Este bankett volt a kaszinóban, ahol Kovacsics Dezső főispán ígérte, hogy agilitását intézetünk fejlesztésének szolgálatába fogja állítani. Sajnos, mint annyi más hasonló ígéret, az övé is csak ígéret maradt. 1928 szeptemberében kezdte meg működését intézetünkben Nagy József, a második magyar—latin tanszék tanáraként, valamint feleségem is, aki a lányok felügyelője, a női kézimunka oktatója volt s miután cserkésztiszti vizsgát tett, a leánycserkészcsapat tisztjeként működött a második világháborúig. Nagy József okleveles cimbalomművész is volt. Kitűnő humorérzékű, rendkívül szellemes fiatalember volt, akivel hamaro'san szíves baráti viszonyba kerültünk. 153