Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István: Az 1922-es választások végső harcai Endrődön és Gyomán

— Hunya elvtárs. Most politikáról beszélek. A hangot mondom, de a beszédet értem. Mosolyogva válaszoltam: — Ügy látszik, Brunner elvtárs, a szolgabíró, mint az államhatalom védője, erősebb hangot megenged a munkáltatók és az uralkodó osztályok ellen, mint mer a szociáldemokrata párt egyes vezető személyisége. — Na én ezt nem mondanám ... — Már mondta Brunner elvtárs. — Amit mondtam, azzal érzékeltetni akarom; aki a szociáldemokrata eszme híve, annak tudni illik, ebben a terror időszakban milyen nehéz helyzetben van a párt. Minden nem tetsző tettéért, hangjáért felelősségre vonhatják. Elég már az áldozatokból, a koncentrációs táborokban sinylődőkből. Minek ellenünk ingerelni a hatalmon levőket, amíg gyengébbek vagyunk. — így értik ezt a munkások is? — A józan, pártunkhoz hűek igen. — Az ipari munkásság sztrájkjai nem ezt bizonyítják Brunner elvtárs. Hogy a télen kizárták a Ganz Vaeongyár összes munkását és máshol is a sztrájkok bizonyítják a munkásság nem olyan mérsékelt viselkedést kíván a kizsákmányolókkal és az államhatalommal szemben. Különben elhinné gyengébb, mint azok. És nem ingerelné sztrájkra őket. Brunner félrebillentett fejjel nézett rám: — Meg kell érteni Hunya elvtárs: más a politika és más a gazdasági élet. — Szerintem ma a mi részünkről ugyanaz. Hát nem azok irányítják a politikát, akik a gazdasági életet? Hol választhatná el egymástól ezeket? Ügy érzem, a munkások helyesebben érzékelik, nekik éppen úgy kell cselekedniük a nagyobb darab kenyérért, hogy ingereljék, ne pedig nyugtassák a kizsákmányolókat. A Vági határozottsága és hangja hasonló volt ahhoz, amilyet bizonyára az ipari munkásság is kíván. Brunner nem válaszolt. A határt nézte. Megint oktatón mondta: — Na, ami pártunk jelenlegi türelmes taktikáját illeti, arról úgy érzem, még beszélgetnünk kell. Most, mivel a kondorosi torony már közel látszik, beszéljünk a gyűlés rendjéről. — Jó. Hogyan gondolja Brunner elvtárs? — Elmondom pártunk választási programját és azt, hogy Pesten és pár vidéki nagyvárosban titkos választással milyen eredményt értünk el. Hunya elvtárs méltatná Vági elvtársat, akit, mint építőmunkást pártunk ide állított képviselő jelöltnek ... «** A kondorosi községháza előtti téren már gyülekezett a nép. A község lakosságának nagy része agrárproletár. Ismeretségem velük jó. Néhány héttel előbb a helyi földmunkásszervezet megalakítását is én végeztem. Brunner elvtárs csodálkozott, hogy a kis községben olyan nagy tömeg jött össze. Ügy gondolta, nem nyílt területen, hanem épületben lesz a beszélgetés. Még nagyobb meglepődés részére, hogy a kis emelvényen megjelent a bíró, a főjegyző és két csendőr teljes fegyverzetben. A tömeg háta megett velünk szemben, két lovascsendőr, kivont karddal, mintha tisztelegtek volna. A napfényben csillogó fegyverek nyilván nagyobb hatást gyakoroltak Brunner elvtársra, mint a hallgatóság ráirányuló figyelme. Megjelenése sem olyan bátor, magabiztos, amit a vidéki nép szeret. Termete alacsony, vékony, amire falun úgy mondják girhes. Arca vörös, szeplős. Tehát nem a munkában edzett férfiasság sugárzott belőle, inkább az elsatnyult hivatalnoki meghunyászkodás. A gyűlést Mladonyiczki elvtárs nyitotta meg. Bejelentette: Vági István képviselőjelölt nem jöhetett. Képviseletében Pestről Brunner, Endrődről Hunya elvtársak ismertetik a programot. Brunner felállt. Elővette a leírt szöveget. De mint olyan ember, aki nem szokott nyílt téren nagy tömeg előtt és csendőrök mellett beszélni, nyilván a májusi napfény és a csendőr fegyverének ragyogása kápráztatták szemeit: vagy a betűk táncoltak, mert a papír remegett kezében. Alig mondott néhány mondatot a párt legfon142