Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Czeglédi Imre: A gyulai kovács-kerékgyártó-bognár céh vándorlegény-protokollumának elemzése (1803-1872)

1840—1844: 17; 1845—1849: 17.) Meglepő ez a szabályosan egyenlő elosztás. Az inasok száma egyáltalán nem mutatja a reformkorban említett két gazdasági fellendülést. Ügy látszik, a céh mereven ragaszkodott a felvehető inasok számához, nem törődve a gazdasági változásokkal. A munkaerő-szükségletet a vándorlegények nagyobb számának befogadásával pótolták. VONZÁSI KÖRZET /Ő4-9 UTÁN 1972 IG 5~ £ laqdny A Gyulán szabadult 84 inasból 49 gyulai, 5 valószínűleg gyulai, s csak 30 (35,7%) jött más helységből, többségük 50—60 kilométeres körzetből. Ha meggondoljuk, hogy 24 év alatt Csabáról 4, Békésről 2, Sarkadról 1, Gyomáról, Mezőberényből, Szarvasról, Orosházáról egyetlen felszabadult inas sem szerepel a protokollumba, némi képet kapunk a gyulai céh értékeléséhez. Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az inasszerződések szűk vonzási köréhez hozzájárulhatott a céh elzárkózása az inasszerződésektől, ragaszkodása a zárt számokhoz. Különösen az figyelmeztet arra, hogy 1845—1849 között szinte teljesen eltűnnek az idegenből szármázó inasok: mindössze kettő származik más helységből (Dunabogdány és Gyulavarsánd) s 15 Gyuláról. Egy másik feltételezés: a protokollumba csak azok a felszabadult inasok kerültek be, akik itt maradtak, a többiek — elsősorban a más helységbeliek — eltávoztak a mestertől. Utóbbi feltételezés mellett szól, hogy az évi 3—4 inas mellett ebben az időszakban átlag 28 legényt jegyeznek be a protokollumba (benne a 3—4 gyulait is), s ez azt jelenti, hogy 6—7 legény mellett található egy inas a gyulai céhmestereknél. Mindezt csakis a gyulai kovács—kerékgyártó—bognár céh eredeti céhszabályzata döntené el: kötelező volt-e itt is a felszabadult inasnak bizonyos ideig (általában fél évre) legényként maradni mesterénél.

1

1 124