Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 1. szám - Szíj Rezső: A Kner család útja Gyomáig és a nyomda első évtizede I.

val otthagyta s meg sem állt Pestig. 1879-et írtak ekkor és a fiatal Kner 19-ik évében járt. Budapesten Hirháger Károly könyvkötészetében helyezkedett el, amely az Akadémia bérházának pincéjében működött. Hirháger nagyobb személyzettel dolgozott, a munkafolyamatot szakosították s a köttetnivalót leginkább Ráth Mór kiadványai szolgáltatták. Kner Izidor az aranymetszőkhöz került, a műhelynek olyan zugába, ahol folyton gázlámpával kellett világítani. Később is borzongva emlékezett vissza „félpúpossá ferdült öreg kartársaira", akik ebben a műhelyben torzultak el a könnyű kezet, de ugyanakkor „nagy fizikai erőkifejtést igénylő" munkában. Ezt is nehezítette, hogy a külföldi nyomdákban silány, fatartalmú papirosra nyomtatott művek nem bírták az aranyozást. Ha bármily csekély mennyiség is a lapok közé futott, úgy összeragadt, hogy újra körül kellett vágni. Pedig ezek a könyvek — Czuczor Gergely, Vörösmarty Mihály, Arany János, Tompa Mihály stb. sorozatok — bizonyos körökben ma is megvesztegetik a szép könyv barátait; éppen ezért érdemes idézni Kner Izidor kritikájának a sorozatra vonatkozó részét: „Szedése-nyomása is gyalázatos volt a könyvnek és a díszkiadás jelzőre azzal a színes, vásznas táblával szolgált, amelyen — egy darabban vésett cifrázatú — sárgarézlemezzel préselt aranyfüstös nyomat díszlett úgy az elülső oldalán, mint a könyv gerincén."

2

0 A bérezés nem lett volna éppen rossz, Hirháger darabszám fizetett. De a felesége oly aprólékosan vizsgálta a munkát, hogy már a legkisebb hiba miatt is visszadobta a könyvet. Hiába fizetett jól, ha mégis keveset lehetett keresni. Ha egy könyvkötősegéd szerény öltönyhöz akart jutni, két-három hétig selejtes szilván kellett élnie, vagy más olcsó gyümölcsön, napi két-három krajcáron. Ez egyrészt állandó gyomorrontást okozott, másrészt a ruházat így is csak a kódorgó, vándorló segéd öltözetének felelt meg. Talán itt utálta meg végképpen a könyvkötőmesterséget, amelyet — ilyen „színvonalon" — később is „rongy" szakmának tartott. Alighanem azzal a titkos szándékkal hagyta ott Hirháger „bűzös pinceműhelyét", hogy végleg búcsút mond e neki csak keserűséget jelentő szakmának. „Egy szép tavaszi hajnalon" átkelve a Lánchídon, újra az országút vándorává szegődött. Maga sem tudta merre induljon: Pilisvörösvárra-e, vagy Székesfehérvár felé? Pénze nem volt, hiszen ebben az időben még évtizedek múltán is alig akad az országban jól fizetett könyvkötő-segéd, akitől egyúttal megfelelő színvonalú munkát lehetett volna megkívánni a kielégítő munkabér ellenében.

2

1 Amihez hozzá kell még tenni azt, hogy ebben szerepet játszott a munkaadók igénytelensége is. Kner Izidornak ennyi könyvkötő tapasztalat alapján joga volt kijelenteni: hitvány mesterség a könyvkötészet. Hozzátéve, mintegy mentségül, az okot is: azért, mert a valóban jó munkát senki sem követelte meg, a „fuscher"-munkából pedig csak nagyon kevesen tudtak aránylag jól élni.

2

2 Mivel haza, sűrű gondok közt élő szüleihez nem mehetett, azért indult ellenkező irányba. De amikor a Lánchídon teljesen céltalanul átballagott, még maga sem tudta, hogy jókora időre megint csak a könyvkötészet várja. Egy cipész társaságában Pilisvörösvár irányába indult — mint írja később — de mert találkozott egy éppen ellenkező irányba igyekvő könyvkötővel, s 55