Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)
1972 / 1. szám - Szíj Rezső: A Kner család útja Gyomáig és a nyomda első évtizede I.
mivel mégis csak a szakmabelihez érezte közelebb magát, épp oly cél nélkül szegődött ennek is útitársává. Társaságában érkezett meg Székesfehérvárra, 23 ahol kezdetben jobb híjján s átmenetileg az akkori Zichy-liget bokrai nyújtottak neki éjszakai szállást. A helyi könyvkötészet, egy részeges, alkamazottjait nem fizető mester kezén tengődött. A segédek hétszám nem látták s ellene az ifjú Kner Izidor és társai végül is palotaforradalomra kényszerültek. Évek óta vártak nála a veszprémi püspökség missáléi bekötésre, de a mesternek a szükséges anyagra sohasem tellett. így a püspökség minden sürgetése hiábavalónak bizonyult. Izidor merész elhatározással zálogba csapta két rend ruháját s pár nap múlva indultak a szállítmányok — utánvéttel Veszprém felé. Itt átvették azokat, a pénz pedig Kner Izidorhoz került. Mikor az utolsó darab után is megérkezett az ellenérték, elszámoltak a mesterrel. Kner Izidor levonta a maga és társai járandóságát, a többit pedig segédkönyvük kiadása ellenében átadta a mesternek. Ez nem haragudott meg a társaságra. Mivel a munka elfogyott, tudomásul vette távozásukat. Ezután került első kapcsolatba a nyomdászattal, amelyre eddig ügyet sem vetett. A könyvkötészet szomszédságában működött Szammer Imre komoly összegű tőkebefektetéssel alapított könyvnyomdája, Szammer most könyvkötészet berendezésével bízta meg Kner Izidort. Ö a feladatnak eleget is tett, s ennek érdekében még Pesten is megfordult. És amire eddig még nem akadt példa: a munkák oly gyorsan készültek, hogy nem kellett hónapokat, sőt éveket várni, míg egy-egy imakönyv, missálé és egyéb könyvtermék elkészül, így az új üzem meglehetősen jól indult. Anyagilag is többet jelentett az előző helynél egy forinttal, de mestere még eggyel már nem volt hajlandó megtoldani. Akkor ugyanis elérte volna főkönyvelője fizetését, ami ennek részéről is fizetés javítással járt volna. Munkája közben lehetősége nyílt arra, hogy a nyomdában is körülnézzen és tapasztalatokra tegyen szert. Arra még nem gondolt, hogy idővel, talán már nagyon is hamar, hasznát veheti a látottaknak. A nyomdászatnál többre becsülte a maga mesterségét, pedig Szammer Imre nem tartozott a tudatlan nyomdászok közé, akik éppen ezekben az évtizedekben lepik el az országot. Mégis, a könyvkötészetet sokkal különbnek tartotta, bár ez látszólag ellentmond később megfogalmazott — már idézett — értékelésének. Meg is kell vizsgálnunk, miért s milyen értelemben tartotta nagyra évtizedek múltán visszaemlékezve: „Ezt részben ma is vallom, mire jogot szereztem, amikor kóborlásaim idején varrótűből, bicskából és hajtogatócsontból álló szerszámmal egészbőrkötésű, aranymetszéses, domború tábladíszítéses könyveket kötögettem. S e mellett szól, hogy ma is milyen kevés a remekbe készült könyvek között is a kifogástalan, tökéletes bekötés. — Akárcsak a mindenképp helytálló nyomtatott könyv!" 2 4 Tehát nem a könyvkötészetet becsmérelte általában, amikor hitvány és rongy mesterségnek nevezte, hanem a hazai könyvkötészetet szidalmazta az alacsony színvonal miatt. Ha figyelmesen olvassuk sorait, nem látunk ellentmondást az 1906-ban Eszmék és viaskodások című kötetben is közrebocsátott, és az 1931-ben megjelent Félévszázad mesgyéjén című könyvében vallott nézete között. A lényeg abban áll, hogyan lehet művészet a könyvkötészet; 56
