Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 1. szám - Szíj Rezső: A Kner család útja Gyomáig és a nyomda első évtizede I.

mindenesetre holtáig az maradt, bár később Mikszáth Kálmánt is nagyon megszerette. Noha tizenhárom éves, koraérett gyerek volt már, atyja még mindig nem volt hajlandó mesterségre fogni. Elunva az otthoni házi szolgálatot, egy szép napon bejelentette, hogy világgá megy. — „Mehetsz" — hangzott Kner Sámuel válasza, s a fiú pár nap múlva sakktáblaszerűen tarka ruhában már Pesten fakasztott mosolyt az emberek ajkán. Onnan Szolnokra ment és ott lett könyvkötőinas. Nem kellett tanulnia, hiszen többet tudott mesterénél s ennek hasznát is vette. Szolnokon két fontos esemény történt vele. Itt ismerkedett meg a városba települt s ott dolgozó Pettenhofen Ágosttal. A német származású festőművész könyveit és folyóiratait Kner Izidor kötötte be s szállította haza. A lapok és könyvek illusztrációi igen megragadták figyelmét s ami a Jókai könyvek hatására inkább ösztönösen, megérzés útján jelentkezett, az most a tudatos fölismerés formájában nyugtalanította a serdülő ifjút: itt látta először, mit jelent alkotómesternek lenni. „Földredobott szalmazsákfekhelyemen a ránkjött éjjelen álmatlanul fetrengtem. Üj gondolatok kóvályogtak agyamban; új érzések, új vágyak keltek bennem, melyek azonban nem tudtak másban kiformálódni, mint hogy undor fogott el mesterségbeli, mindig egyforma foglalkozásom iránt, melyet szinte jólesően tarkítottak az utálatos házbeli teendők. Vállra vetett rúd két végén láncon lelógó rocskákban vizet hordani a Tiszából; piacra, boltba, pékhez, suszterhez szaladgálni és a soha ki nem fogyó apró kölyköket óvodába, iskolába kísérni, ölben cipelgetni. Ami ellen eddig semmi kifogásom sem volt. csak attól fogva, hogy láttam embert — isteni munkálkodás közben, alkotásban, teremtésben" — írja a Félévszázad mesgyéjén című könyvében, visszaemlékezve a néhány év múlva cikkeiben oly keményen ostorozott állapotokra. A Pettenkofennel való megismerkedés után összevetette az alkotóművészt és tevékenységét a mindig ugyanazt mívelő könyvkötő léleknélküli munkájával, tanonci sorsa megalázó voltával. Ez a szolnoki élmény tudatosította benne az alkotó ember különb voltát s ugyanakkor fölébresztette benne a felelősséget a tanoncok „rabszolgahadáért". Mostantól kezdve alakult ki benne a felelősség a megvetett és agyonkínzott tanoncok jobb sorsáért, amire tanulmányunk során még visszatérünk. Egyelőre azonban nem a sors ellen lázadva hagyta ott Szolnokot, hanem holmi fiatalos szerelmi bonyodalom miatt kényszerült köszönés nélkül távozni. Szülei nagy rémületére otthon termett s már másnap Békéscsabán kiváltotta az inasévek alól fölszabadulást jelentő iratot. Csak úgy bemondásra. minden igazoló irat nélkül adta ki a főbíró Kner Sámuel fiának a bizonylatot. Ezzel és az anyjától kapott egy forinttal újra nekivágott a világnak. Kner Izidor életében az igazi vándorévekre ekkor került sor. Eger, Miskolc, Zsolca, Hajdúnánás, a Hortobágy, Debrecen, Nagyvárad útvonalán halad — hol magányosan, hol „pálinkabűzös társak" kíséretében Arad felé. Útközben könyveket köt, címtáblákat és föliratokat fest.

1

9 Aradon Nyilas József könyvkötőnél vállalt munkát. Ez a műhely a legkülönb az eddig látottak között, viszont nagyon rosszul fizetett s Kner Izidornak igen sanyarú körülmények között kellett laknia. Ezért az ősz beálltá54