Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 1. szám - Szíj Rezső: A Kner család útja Gyomáig és a nyomda első évtizede I.

a tavasz jöttével. A kézműiparos házatáján is akadt tennivaló mindig, ami miatt gyakran maradozott el a gyerek az iskolából. Mégsem állíthatjuk, hogy ez az áldatlan állapot mindenkire és mindenestől fogva hátrányosnak bizonyult. Kner Izidor számára ezeknek az éveknek edző, acélozó hatása későbbi évtizedek sok kudarcában bizonyult erőforrásnak, amelyre nézve maga így foglalja össze gyermekkorának tanúlságait: „A szegénység megszokása, az uccán szerzett vakmerőségig menő bátorság és ennek nyomán kelt bajszerzés következményeinek semmibevevése kitűnő útravaló volt egy hosszú élet rendesnél jóval göröngyösebb útjára, amely nélkül aligha jutok el ehhez az igen távoleső határkőhöz ép testtel, ép lélekkel. Holott milyen rossz példa lett volna szakmánk maradi művelőire egy igyekvő ember derékbatörése, végcél előtti összeroppanása. Míg így nemcsak az ország egyik neves ipari üzemét sikerült megteremtenem, de szakképzett utódokkal annak emberi számítás szerint hosszú ideig való fennmaradását is biztosítanom."

1

5 Szellemi fejlődésére elhatározónak bizonyult Petőfi Sándor öccsének, Istvánnak az 1870-es években náluk történt látogatása. Ennek során elkérte Kneréktől Barabás Miklós egyik Petőfi Sándort ábrázoló képének másolatát s viszonzásul Jókai könyveket adott a családnak. Izidor lázas izgalommal olvasta végig a köteteket s egy életre szóló élménnyel gazdagodott. Jókai iránti szerelme ekkor kezdődött. Később cikkben is megírta, kinek tartja ő Jókait: nagyobbnak mindenkinél.

1

6 A könyvek olvasása minden pillanatát lekötötte: „Iskolahagyottan lődörögtem otthon. Ráértem. Roppantul mohón estem a zsákmánynak. Faltam, fogyasztottam és egy-egy kötet egy napra való volt. Csodás alakjai, csodás meséi, az addig nem ismert nyelvezet lázba ejtett, elbűvölt és minden könyv elolvasása után úgy együtt volt agyamban összes alakja, története, a legkisebb részletekig, amint az élénk álomlátás, vagy egy rövidke, kitűnően lejátszott egyfelvonásos cselekménye egyben marad a komoly néző lelki szemei előtt. Ilyenkor mindig hő, lángoló érzés fogott el: ha én ilyent tudnék írni!"

1

7 Idéznünk kellett e sorokat, mert ez a Jókai-élmény két irányban is maradandó nyomokat hagyott a fiatal lélekben. A Múzsa után maga is kinyújtja idővel a kezét, miközben tudásra egyre inkább szomjazó lelke állandóan serkenti majd tovább az úton, hogy a könyvkötőmesterség egyhangúsága ki ne ölje belőle a nemesebb törekvéseket. Ettől kezdve mind tisztább körvonalakban kezd derengeni előtte a többrehivatottság, bár ezt megfogalmazni még nem tudja pontosan. Érzi, hogy ki kell szakadnia eddigi környezetéből, ahol semmit sem tanulhat. Különben is ellesett a mesterség titkaiból mindent, több keresnivalója már nincs az atyai műhelyben. Ezek a Jókai könyvek, az olvasásuk szülte élmény adja később kezébe a tollat, hogy miközben hozzászól a szakma, a közgazdaság, a politika napi kérdéseihez, megpróbálkozzék a szépirodalommal is, mindenkor hódolva a számára legnagyobb író, Jókai Mór előtt. A Petőfi Istvántól kapott Jókai-könyvek egy életre kötelezték el a nagy mesemondó hívéül. „Bálványunk, szemünkfénye és mindennapi kenyerünk ő nekünk" — írja

1

8 Jókai című kis cikkében. Neki 53