Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 3. szám - SZEMLE

ZILAHI LAJOS: NYELVÉSZETI TANULMÁNY DOBOZ KÖZSÉG E-ZÉSÉRÖL (Szabó Géza: Szempontok az 'é-zés vizsgálatához. ELTE, Nyelvtudományi Dolgozatok, 5. Bp., 1971. Lektorálta és szerkesztette Hajdú Mihály) Az összefoglaló nyelvészeti munkák mellett a jelenségtanulmányoknak mindig fontos helyük lesz. A nyelvjárási jelenségek tanulmányozásában az ilyen leíró dolgozatoknak különösen nagy szerepük lehet: a ma még élő nyelvjárási jelenségek teljes anyagának összegyűjtésével. SZABÓ GÉZA tanulmánya kettős feladatot teljesít: összegyűjtötte Doboz község é-ző morfémáit, és az anyag kapcsán szempontokat ad az é-zés feldolgozásának módszeréhez. A nyelvtudomány és Békés megye honismereti mozgalma egyaránt nyert SZABÖ GÉZA dolgozatával. A Sárrét különböző pontjain készített, az í-zéssel foglalkozó jelenségtanulmányok mellett a dolgozat elsőként gyűjti össze az é-zés szempontjából jellemző terület egy nyelvjárásának teljes é-ző anyagát. Friss adatokkal egészíti ki VÉGH JÓZSEF korábbi, ma is forrásértékű gyűjteményét, amely a sárréti terület é-zését nagy anyagon szemléltette ugyan, de nem volt célja a jelenség bemutatása. Adattárával és tanulságaival fontos láncszem azoknak a tanulmányoknak sorában, amelyek az utóbbi időben a magyar nyelvterület különböző pontjain az é-zéssel foglalkoznak. A dolgozat időszerű munka: a nyelvjárások színtelenedését s a legsürgősebb feladatokat a nyelvészek már évekkel ezelőtt jelezték. Jellemző, hogy rövid idő alatt, a nyelvatlasz anyagának gyűjtése és ellenőrzése között eltelt évek alatt, jól észrevehetően megbomlottak nyelvjárásaink. Tapasztalataink szerint — a társadalmi változások hatására — a legutóbbi években ez a bomlás egyre erősödik, noha a jelenségek közül néhány (az é-zés, az 1 pótlónyúlásos kiesése, az á utáni o-zás stb.) a nyelvjárásokban és a regionális köznyelvbeji is tartja még magát. Az e é-ző kettős alakok, az újabb jövevényszavak erős nyílt e-zése Dobozon is stb., egyaránt arra mutat, hogy a nyelvjárási — ez esetben az é-ző alakok — mind jobban visszaszorulnak a nyelvjárást beszélők kiejtésébe. Érthető, hogy a nyelvtudomány a változások okait és magukat a változásokat egységben vizsgálja, s igyekszik a lassabban lezajló változásokat minél nagyobb anyagon megvizsgálni. Az a bomlás érezhető a é-zés területén is, Doboz é-zésében is. Az é-k felszívódásához azonban hosszabb idő kell még. Bizonyításul két adalékot említünk: azt, hogy a regionális köznyelvet beszélők nagy része mindennapi munkájában szoros kapcsolatban van a nyelvjárást beszélőkkel, másrészt, hogy ez a nyelvjárási fonéma a regionális köznyelvet beszélők kiejtésében is eleven. SZABÓ GÉZA dolgozata teljes anyagával bizonyítja ezt, az összegezésben azonban van néhány vitatható megállapítása. Napjainkra jól felismerhető már annak a változásnak az iránya, ami a dolgozat anyagának gyűjtésekor (1961— 64) ellentmondásosabb volt még. A dolgozat érdeme, hogy a nyelvjárás é-zését mozgásában, változásában tudta megragadni. Megállapításai egybehangzanak a korábban és az azóta megjelent összegező munkáéival. A tanulmány első része elméleti kérdésekkel foglalkozik. A szakirodalom alapján számba veszi a jelenség történeti 23* 515