Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 3. szám - SZEMLE

lósulásáról beszélt, arról a politikai pezsgésről, amely a falvak elnyomott és alávetett millióit akkor átjárta. Részletesen elemezte a földigénylő bizottságok munkájának demokratizmusát, szinte együttlélegzését a szegények tömegével. Előadásának végén utalva egy másik évfordulóra, Lenint idézte: „Tanuljatok demokráciát gyakorlatilag, azonnal, magatok, alulról;... ez és csakis ez a záloga a forradalom teljes győzelmének". A kötet harmadik témakörébe foglalhatók azok az előadások, amelyek a földreform végrehajtása után kialakuló és zajló gazdasági-társadalmi-mozgalmi problémákat boncolják. Elsőnek a kötetet is szerkesztő Lázár Vilmos előadását kell kiemelni, amely a háborús pusztítások után gyorsan talpraálló mezőgazdaságunk termelési gondjaival és sikereivel foglalkozik. Színes előadásában, ugyancsak személyes emlékein átizzítva elevenítette fel ama hónapok eseményeit, amelyekben oly sok áldozatot hoztak parasztok s a baloldali pártok vezetői a termelés beindításáért, az ország kenyerének biztosításáért. Matolcsi János a földhözjuttatottak szövetkezeti mozgalmáról festett józan, történeti tényeken nyugvó reális képet. Elsősorban a földművesszövetkezeti mozgalom kezdeteit, majd e szövetkezetek gazdasági tevékenységét elemezte. Végül az első termelőszövetkezeti kezdeményezések, az ún. táblásgazdálkodású csoportok, elsőként is éppen a Sarkadon létrehozott ún. őstermelő csoport működéséről, majd a fordulat éve után erőteljesen kibontakozó termelőszövetkezeti mozgalomról beszélt. Orbán Sándor a társadalmi tagozódásnak azokról a problémáiról szólt, amelyek a földreform után szükségképpen előálltak. Tényként szögezte le: „ami sok volt nagybirtokként, az kevésnek bizonyult fölosztva parasztbirtokként, a parasztság kielégítésére". Ebből a helyzetből azután szükségképpen következett, hogy az agrárgondok megnyugtató rendezésében „egy még oly radikális politika sem hozhatott megoldást. A megoldást — hangoztatta — csak az ország, a népgazdaság egészének strukturális átalakítása és azon belül a mezőgazdaságban a tulajdoni és üzemi formák teljes átszervezése jelenthette". Az emlékünnepségen végül Romány Pál, az MSZMP KB. Gazdaságpolitikai Osztályának akkori helyettes vezetője „Mezőgazdaságunk 25 évvel a földreform után" címmel összegezte az azóta elért történelmi fontosságú eredményeinket, s jelölte meg az előttünk álló főbb feladatokat. A kötet mindenképpen méltó a nagy történelmi tett s a történelmi évforduló rangjához. Szóvá csupán azt tennénk csak, hogy a kiadvány tudományos hitelét feltétlenül növelte volna, ha az egyes előadásokhoz megfelelő jegyzetapparátus is csatlakozik. Néhány korabeli dokumentummal s az emlékünnepségről készült fotókkal pedig színesebbé lehetett volna tenni e rangos publikációt. Függetlenül ezektől, csak dicséret és elismerés illetheti azokat, akik az emlékünnepség megrendezéséért annak idején oly sokat tettek, így mindenekelőtt az MSZMP Békés megyei Bizottságát, személyszerint is Zalai elvtársat és a megyei tanács vezetőit, dolgozóit, külön is Csatári elvtársat. Ugyanez illeti a Magyar Agrártudományi Egyesületet és a Magyar Mezőgazdasági Múzeumot, akik meghozva a szükséges anyagi áldozatot, megjelentetéshez juttatták a Békéscsabán elhangzott fontos és kitűnő elaődások szövegét. 514'