Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Szabó Tibor: A "Doboz" helységnév eredete

sem ment volna végbe alig pár évtized alatt, ha az eredeti „toboz" szó egyáltalán meglett volna a honfoglaló magyarság szókészletében. Az „alföldi magyar nép" „doboz"'-szava meg semmiképpen sem a „toboz" termés, hanem a „doboz" = „láda, tok" származéka lehet csak. Így a magyarázat naiv, vagy erőltetett. Egyébként az 1075-ös, 1124-es és 1217-es oklevelekben eredetileg; „in uilla, que uocatur duboz" szerepel (Mon. Strig. 1:59), a (?) Toboz 1372-ben (OklSz), a Doboz személynév 1378-ban (Magyar Nyelv 8:371) és a toboz termés csak 1528-ban: „vasculi wlgari tobos cum pice" (MNy. 31:277)—„szilárd lemezfalú ládácska, tok, tartó (Schachtel)" jelentésben. (A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, Bp. 1967. I. k., a 651. lapon „doboz" címszó alatt). A helységnév eredetének megfejtése céljából a másik kútfőhöz, Karácsonyi János történetíróhoz fordultam (Békésvármegye története, 1896, 2:82.). Magyarázata : „Doboz a régi magyar nyelven apró, sárga szilvát jelent. Valamint tehát Som, Kökény, Szilva stb. nevű helységeink onnan kapták nevüket, hogy ott egykoron somot, kökényt, szilvát stb. termő fák állottak, éppen úgy Doboz is onnan, hogy itt meg az erdő mellett dobzot termő fák voltak bőviben." És a lábjegyzetben közli az utalásokat: Magyar Nyelvtörténeti Szótár, 1:516 és 3:243 (Szerk.: Szarvas G.—Simonyi Zs. Bp. 1890.) A következő magyarázatokat kapom: „dobzó [prunum cerinum; Wachspflaume] Duránczai szilvác, tengeri baraczkoc, leves baraczkoc, fejér szilvác: dobzoc, apró szilvác, kökény szilvácz csontosak, kemény magvúak (com: Jan. 20) (1:516) „dobzó-szilva, dobzódó-szilva: [pruna cerina; Wachsplaumen] A naspolyáé kővesec, a tengeri baraczkok, fejér szilvác: dobzoc csontosoc (Com: Jan. 20) Lévél apró sárga, kit hideglélő, dobzódó szilvának-is neveznek azért, hogy ha valaki ebben sokat eszik, hideg lelést szerez (Lipp: PKert. III. 177)" (3:243) Ez a szilvafajta Fabriciusnál még „sárga szilva" elnevezéssel szerepel s csak sokkal később kapta a németből való szószerinti fordítás alapján a dobzó, dobzódó nevet. (Rapaics Raymund: A magyar gyümölcs, Bp. 1940. a 93. lapon.) Tehát semmi kapcsolata sincs a Doboz helységnévvel. Viszont előfordul 1498-ban „Thomas Dobzo" személynév formájában (OL. D. 20719) (Szamota—Zolnai: Magyar Oklevél—Szótár, Bp. 1903. a 157. lapon) Részben a késői jelentkezés, főleg pedig a logika ellentmond Karácsonyi feltevésének. Utalásai kivétel nélkül az 1620-as Doboz-békési határjárásra vonatkoznak, melyben fák nem egy esetben határfaként szerepelnek (Emlőstölgy, Magos, Nyárfa stb.). Nem egy helységnév keletkezett a későbbi korokban a község határát jelző természeti adottságok (patak, hegy, fa stb.) nevéből, de a honfoglalás és az első Árpádok alatt éppen a határnélküliség jellemezte a településeket, az akkori birtokviszonyok és termelési mód következtében. Így a magyarázat anakronisztikus még akkor is, ha sok évszázad múltán a szilva jellemző fája lett is a vidéknek. Szabó Károly „Békésvármegye helynevei" című előadásában (A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat Évkönyve 1880/81. Gyula, a 105. lapon) meg egyenesen a helynév eredeti magyar hangzását hangsúlyozza, bár jelentésére nem próbál magyarázatot adni. Miért nem keresték a magyarázatot tovább is, hangtani, vagy jelentéstani alapon? A Dobos helynév már 1308-ból származó oklevélben szerepel a Szatmár megyei Dobos helységre vonatkoztatva: „quandam possessionem Dobus vocatam in Comitatu de Zathmar" (Lelesz Acta 1/56), 1336-ban: Dobos hn. (Anjoukori Okmánytár 3:249, 250) — Vagy a Duba név már 1211-ben: „Isti sunt serui Éld Syquiteu Fiod Duba" (M. Oki.—Szótár, 1903, a DOBA címszó alatt.) Vagy az Anjoukori Okmánytárban (3:550) 1339-ből: „Blasius filii Dobou". 1405-ben pedig: „Petrus Dobow" (MOklSz. DOBO címszó alatt). És 1378-ban személynévként szerepel Doboz: „Paulum, filium Stephani, filii Doboz de Néma" (Magyar Nyelv 8:271. — de az OKISZ-ból hiányzik). Végül — és ez számomra a legnagyobb talány — miért változtatott Karácsonyi eredeti, helyes magyarázatán? „Két, feledésbe ment Békésmegyei helység" c. előadásában (A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat Évkönyve, 1883/84. Gyula, a 6—24. lapon) Szanna és Szerhet helységnevek magyarázataként 482'