Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Szabó Tibor: A "Doboz" helységnév eredete

a honfoglalás-kori szláv őslakosságra utal és mindkét nevet szláv eredetűnek mondja. Szláv eredetű szónak mondja még Krakkót, Petrezsánt, Doboz határában, Csarnát Békés határában, Balatont, Biristyót, az endrődi Udvarnok határrészt, és így folytatja: „E 7—8 elvitathatatlanul szláv származású helynévhez tartozik még alkalmasint Doboz is, legalább ez utóbbi nagyon közel áll a Dubova, Dubivecz-féle szláv helynevekhez (dub=tölgyfa, Doboznak pedig tölgyes erdei vannak) és azonkívül a XIV-ik században egy Dán nevű oláh az általa alapított krassómegyei falut szintén Doboznak nevezte el, az pedig semmiesetre sem használt magyar, hanem inkább szláv szót" (22—23. lap), majd folytatja: „E helynevek világosan bizonyítják, hogy a magyarok bejövetele előtt e tájon is valami szláv nép tanyázott, de nagyobbrészt csak a Fekete- és Kettős-Kőrös mentén... az említett helynevek alapján az első és legrégibb települési helyek gyanánt a Fekete- és Kettős-Körös környékét..." jelöli meg. (24. p.) A cikk végén egy kis utalás arra, miért történt 12 év múlva Doboz és más Békés megyei helységnevek értelmezésében egy kis „magyarítás": „Doboz, Szanna, Szerhet sorsából látjuk, hogy mivé lettek a magyarok által meghódított idegen népek, királyi vagy várszolgává!... 1232-ben a szerheti határpontok közt Leholdfokában, Pere (vagy Pera-) -fokában már csak a „Lehold", „Pere" szláv, a „fok" tiszta magyar." (24. p.) A kiegyezés utáni és a millenniumi magyarosítási légkörben kultúrtörténeti kuriózumként ható „magyarítások" mellett eltörpül Haánnál a szláv „holm"-ból származó „halom" idézett származtatása, vagy Gerla esetében a nyilvánvaló szláv „grlo" (torok, torkolat) „gerle"-madár származtatása. Karácsonyinál is a kor magyarázza, hogy a nemzetiségi vármegye történetének megírása során a megye legősibb és legmagyarabb lakosságú községe esetében eredeti magyarázatától eltér. S a szerző történelmi szavahihetősége folytán nemcsak a köztudatba, de a szakirodalomba is a téves értelmezés került. Virágh Rózsa: Magyar helységnevek eredete (Föld és Ember. X. évf. 3. szám. 1930. a 186. lapon) szó szerint átveszi: „Doboz k. Békés vra < doboz „apró sárga szilva". Karácsonyi: Békés vm. 82. Más magy. 1. Doba a." Ugyanakkor a Szamosdob, Tiszadob, a Szatmár megyei és más községek magyarázatánál már Borovszky: Honf. tört. 74.-hez fordul: „Dob... <[ szl. dűbo" „tölgy, cserfa" származású." Maga Karácsonyi is hangoztatja művében a megye őskora tárgyalásánál (1 : 3—16), hogy a honfoglalás idején a megye keleti részét is ó-szlávok foglalták el „s bármennyire nehezére essék is ezt hallani a békésmegyei magyarnak — kénytelenek vagyunk beismerni, hogy helységeink egy része tőlük származik". (15. p.) Ezután a Körösök mentén a következő helyek szláv magyarázatát adja: „A Fehér-Körözs mentén: Szerhet... Turgony... Gerla... Rotyma ...Karkó; a Fekete-Körözs mentén: Petrezsány. .. Détér; a Kettős-Körözs mentén: Muruly .. . Kamut... Csarna ... Berény ... Tarcsa ... Sopron; a SebesKörözs mentén: Mágor ... Környe ... Pányád .. . Nadány . . . Pakácsz .. . Balkány . . . Muston .. . Bucsa." (15—16. p.) Ha ehhez hozzávesszük még a már nem létező helységeket (Szanna stb.), akkor Györffy György honfoglaláskori térképén (Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza, Bp. 1963. Akad.) pontosan körvonalazhatjuk azokat a területeket, ahol szlávskkal találkozott a letelepülő magyarság, — és Doboz ezen szláv terület szívében volt. Az a tény, hogy ugyan a makk tokjára abban az időben egészen biztosan nem volt őseinknek külön szava de a „tölgyfa, tölgyes" szavunk már a XIII. században előfordul (Tölgyes: 1211/Pann. Tih. 1/5), vagy tölgyfa: 1243 (OL. D. 260), majd 1251ben, 1252-ben, 1258 és 1334-ben (Hazai Okm. VII. 79) — ez még inkább bizonyítja, hogy a letelepülő, állattenyésztésre berendezkedő nomád magyarság a táj jellegének és életmódjának legkifejezőbb szavát, a „tölgyes" fordítású helységnevet az itt élő szláv lakosoktól vette át. Csánki Dezső akadémiai székfoglaló értekezésében (Körösmegye a XV-ik században. Bp. 1893) a szláv többséget a történelem folyamán megőrzött Dráva—Száva közti terület 1600 középkori helynevéből 1250-et talált szlávnak és csak 350-et magyar hangzásúnak, a „dub-dob" tő ott is, mint „tölgy" jelentésű, számos középkori oklevélben szerepel. Számunkra érdekes, hogy ott Dubicza és Szanna, mint 31 483