Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István: Vági István Endrődön és Gyomán az 1922-es választási harcokban

minisztere van az országnak. Endrédnek meg kisgazda képviselője? De mostmár az útja is simább lesz a kisgazdának, hogy a kormány egyesül vele! Ahhoz is jól értett Zeőke, hogy a kisgazdák leghőbb vágyát, a gazdagodás reményét, olcsó kölcsönök Ígérgetésével mindig ébren tartsa. Tetszett nekik, hogy Bethlen—Nagyatádi nagy panamája ügyes szervezőjét érdemeként miniszteri tanácsosi rangra emelték. Nagy volt az „éljen szeretett képviselőnk", mikor a Kisgazdakör elnöke, Varjú Imre, felállt a publikációs kőre és bejelentette: most pedig szeretett képviselőnk szól a gyülekezethez ... A szép napos időben öntelt mosollyal nézett szét Zeőke a tömegen és szólt: — Programunkat Endrőd kisgazdatársadalma jól ismeri... — Ismerjük! Éljen a képviselőnk! — és másodpercek múltak, mire a szónok folytathatta: — Nincs is szándékom aprólékosan magyarázni. Mégis meg kell mondanom: kisgazda nemcsak az, akinek csak néhány hold földje van, hanem az is, akinek több van, és az is, akinek még kevés a tulajdona. Sőt az lehet az is, aki majd csak akkor juthat földhöz, ha most szavazatával az ország kormányzásához segíti az Egységes Kisgazdapártot. — (Ügy van! — helyeselték.) — Látniuk kell azoknak is, akik eddig még nem tudtak földet szerezni, vagy kis udvarukhoz szeretnének egy-két holdacskát, hogy már most is, mióta kisgazda minisztere van a kisgazdatársadalomnak, szebben süt Magyarországra a nap. De most süt a kisgazdára igazán, éltetőn a magyar nap... Máris a magyar búza, a magyar szarvasmarha a világ legértékesebb valutája... — Igaz! Ügy van! Veszik, mint a cukrot! Éljen az Egységes Kisgazda! Éljen Zeőke képviselőnk!... — De az igazi gazdagodás csak akkor lesz igazán érezhető, ha most, ezen a választáson, győz az Egységes Kisgazda Párt!... És akkor egységes akaratával még a dollárt is meg tudja indítani hazánk felé, mint olyan olcsó kölcsönt, mely a kisgazdák gyarapodását majd gyorsabban, még előbbre segíti... (És újra hosszantartó éljenzés.) Az utolsó mondatot nyilván nagy lelkesedésükben meg sem értették a kisgazdák. Bár voltak, akik megértették. Gellai István középgazda, még a többi éljenzett, gúnyos mosollyal mondta: — Kábultságukban, öcsém, nem értették ezek, mi volt a valóság a beszédben. Különben nem örülnének. Lebtöbb kisgazdát eddig is az erején túli kölcsön tett tönkre. De ki gondol most arra, ha rendben lesz Európa mezőgazdasága, mindjárt nem lesz olyan kapós a magyar paraszt búzája, állatja. Na, az tény, mindig későn okos a legtöbb ember ... Na, az bizonyos. Nem eszek cseresznyét gróffal egy tálból, mégha kisgazdának vallja is magát. Még néhány kisgazda jött hozzánk. A páskomi tanyán lakó Hornok György gúnyos mosollyal mondta: — Gellai bátyám! Nem tudom nevessek-e vagy bosszankodjak? Mert az ilyen programbeszédből úgy tűnik, Zeőke még ostobábbnak néz bennünket, mint amilyenek vagyunk. — Az nem volna baj, öcsém. Bár szégyelnünk kell. Nagyobb baj, hogy kisgazda társaink értékelik sokkal többre Zeőkét, mint valójában részükre ér. Messze van még, amikor a kisgazda csak fele is odaér, hogy meglássa: az ő ügyes-bajos dolgát a gróf, a nagygazda, az ügyvéd csak akkor intézi, amikor meg kell fosztani verejtékes munkája gyümölcsétől. Hát miből élt és él az a sok bitang gróf, az ilyen ügyvéd és hasonló, akinek soha semmilyen munkaeszköz kezében nem volt? Abból élnek azok, öcsém, amit te, én meg a többi dolgozó ember termel. Megértené az ember, ha olyanok akarnának képviselők lenni, akinek van ismeretük valamilyen hasznos munkával: mezőgazdasági szakember, mérnök vagy más olyan tudományos ember, aki becsületesen megdolgozik a nép hasznára, saját megélhetése érdekében. Azok érdekében én is korteskednék, mert a nép javára tevékenykednek és nem kárára, mint ezek az önérdek hajhászok... Ej, öcsém! A baj az, ezt nem látja még sok kisgazda! — Így látjuk néhányan a tanyákon, Gellai bátyám. Van is elég bajunk a sok napszámos kortessel. Meg is fenyegettek néhányunkat: Ha nem hagyunk fel a 463'