Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 3. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Tábori György: Tótkomlósi tájház

A lakóház hátsó szobája a tótkomlósi szlovákoknál mindig munkahelyül szolgált és benne tartották a ládákban, a sifonban ruhaneműiket, a lányok kelengyéjét. Ezt az állapotot tükrözi berendezése, de nagyon leegyszerűsítve, így nagy ellentétet mutat az első szobával szemben, amely a lakályosság érzetét kelti, míg a hátsó szoba kiállítás jellegű, mert a kendert feldolgazó eszközök vannak benne túlsúlyban elhelyezve. A tótkomlósi szlovák asszonyok életében nagy helyet, sok munkaidőt foglalt el a kendermunka; a fonás, a szövés. A majdnem minden házhoz szervesen hozzátartozó 240 négyszögöles kenderföld terméséből készítették az asszonyok és a lányok a háztartáshoz szükséges összes textíliát: az ágyneműt, az asztalneműt, a konyha részére szükségelt textíliákat és a gazdaságban használatos ponyvákat, zsákokat, s azonkívül a testi alsóruhanemű egy részét is, mint például az ingekhöz, ingvállakhoz, gatyákhoz szükséges házivásznat. Ennek a sokrétű kendermunkának az eszközei töltik be a szoba majdnem egész területét. A tornácra nyíló ablakhoz közel helyezték el a „HOVORKA MÁTYÁS" feliratos, faragott és festett szövőszéket, felvetve. A szövést is megkezdték rajta. Mellette festett rokka, távolabb egy gömbölyítő, gereben, a kemence padkáján motollák és madzagszövő tábla. A szegletes kemence felett függő szárítóléceken pedig gazdag díszű háziszőttes abroszok, sajnos nem kellően megválogatva, mert nem a régi geometrikus díszítéssel ellátott darabok kerültek a látogató elé, hanem a háziszövés hanyatlása idejében elterjedt rózsás mintájú szőttesek. A szoba berendezését, egy körülbelül, a 19. század közepén — nem Tótkomlóson készült — de a maga nemében szép faragású ácsolt láda „MOTYOVSZKI ZOFA ANNO 1881" felirattal ellátva, továbbá két faragott támlájú és kákából fonott — siflíke mintájú — ülőkéjű szék, és egy sásfonatos dikó, mely házilag szőtt fekete csíkos pokróccal van letakarva, egészíti ki. Az ajtó mögötti festett fogason egy fekete szűr függ, ami a helybeli községi kocsisok jellegzetes ruhadarabja volt, még a felszabadulást követő években is. Mellette egy suba is van, mely kivarrása után ítélve nem tótkomlósi, hanem makói szűcsmunka. *** Végigtekintve a tájházat és elrendezését, megállapíthatjuk, hogy a felújított épület megfelel céljának. A benne elhelyezett bútorok és munkaeszközök kiválasztása szakavatott kéz munkája. Az első szoba és a konyha berendezése, elrendezése valóban, a 19. század második felének, a tótkomlósi szoba és konyha belsőit idézi. A látogató úgy érzi, hogy a két helyiségben valóban laknak is, míg a hátsó szobának — mint már említettem —, inkább kiállítási jellege van. Hiányzik belőle az a pár szükséges bútor, ami lakályossá tenné ezt a belsőséget is. Megfelelő ügyes átrendezéssel még elférne benne egy háromfiókos sifon amely mindig a hátsó szobák tartozéka volt teteje edényekkel és tányérokkal megrakva. A bent levő dikó pedig nem a falubeli házak bútorzata volt, inkább a tanyákon az eresz alatt (pod, strieskou) állott, amelyen nyáron férfiak aludtak. Az udvar még nincsen véglegesen elrendezve, ahová a községi tanács, az 452'