Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)
1972 / 3. szám - Koós Ferenc: Adalékok Gyoma felszabadulásának katonai történetéhez
kel döntő beleszólást reméltek a harcok kimenetelébe/ 1 Kondoros elfoglalása két szempontból tartogatott meglepetést számukra. Elvesztették komolyabb összehangoló hadműveletekre képes magasabb parancsnokságukat, másrészt az ebből az irányból jövő támadás elhárítására nem voltak felkészülve. Járműveik egy része Endrődön állomásozott, a község megerősítését pedig nem tartották fontosnak. így — a bekövetkezett szovjet támadás reggelén — elkésve kezdtek hozzá Endrőd védelmét szolgáló tüzérségi állásaik kiépítéséhez. Ezek az állások az Endrőd és Szarvas közötti út mentén helyezkedtek volna el, s innen akarták sakkban tartani a Kondoros felől előrenyomuló szovjet páncélosokat. A terv — időhiány miatt — nem sikerült. Az állások félkész állapotban voltak, a lövegek sem voltak még rendeltetési helyükön, amikor — délelőtt 11 és 12 óra között — a munkát megzavarta egy felderítést végző szovjet tank."' Így lényegében Endrőd e térségét harc nélkül kellett feladniuk, s ráadásul járműveiket sem tudták a nagy sár miatt kimenekíteni. Ezért — egyrészt a szovjet csapatok visszaszorításáért, másrészt járműveik kimentéséért — október 6-án 15.30 órakor támadást indítottak Endrőd elfoglalt része ellen. A község keleti részén gyalogos harc folyt, a németek a teherautókon étkező szovjet gyalogságot akarták feltartóztatni, a páncélosok ellen a német csatarepülőezred — gyomai „csordagyepen" állomásozó — 3. százada is beavatkozott. Ezzel az akcióval azonban csak részeredményeket értek el, a végeredmény visszavonulás lett. Igaz, ez viszont sikerrel járt, megmentették védekezni tudó katonáikat, viszont a támadás két célja — a szovjet katonák megállítása és a járművek kimentése — nem valósult meg. G A harccselekmények következő lépcsője Gyoma védelmének megszervezése volt. A német tüzérek ágyúikkal a vasúti töltés Endrőd felőli részén foglaltak el tüzelőállást, s céljuk a szovjet tankok előretörésének megállítása volt. A kevésbé megbízható, és tegyük hozzá: rosszul felszerelt magyar fogatolt tüzérséget ekkor vonták ki a harccselekményekből. Ezek a Hármas-Körös közúti hídján át Dévaványa felé vonultak vissza. 7 Az ekkor bekövetkező szovjet támadást — tüzérségi előkészítést az aiknavetősök biztosították — a páncélos ék kezdte. Négy tankot a németek kilőttek, s bár védekezésüket repülőgépeik is támogatták, eredményük mindössze egy újabb „rugalmas elszakadás" lett csak. Állásaikat fel kellett adniuk. Ezzel a szovjet csapatok betörtek Gyomára, s ellenőrizték a vasúti hidat, amelynek tökéletes felrobbantását lényegében sikerült megakadályozniuk. Ezután a németek -— október 7-én — már csak Gyomát próbálták védeni, illetve tartani, pontosabban a közúti híd környékét és néhány órán át a repülőteret. A szovjet csapatok legyezőszerűen kibontakozó gyalogsági támadása — amelyet páncélosaik támogattak — bekerítéssel fenyegette a németeket. Szívós ellenállásuk lövegeik „kiesése" következtében megtört, s menekülniök kellett. A Hármas-Körös közúti hídját nem tudták használni, mivel ez október 7-e reggel 9 óra óta a szovjet támadás célpontja volt. A hídhoz vezető úton szovjet páncélosok vonultak fel. Ezek közül a németek a gátőrház kertjében elhelyezett 88 mm-es ágyújukból csak egyet tudtak kilőni. Ezután a löveg találatot kapott, s a németek kénytelenek voltak felrobbantani. így a németek tutajokkal, ideiglenes eszközökkel kísérelték meg az átkelést. Ez a személyi állomány nagy részének 422'
