Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 3. szám - Koós Ferenc: Adalékok Gyoma felszabadulásának katonai történetéhez

sikerült is, felszerelésük azonban itt maradt. Ennek nagy részét előzőleg felrobbantották. A visszavonulást a túlparton elhelyezett ütegek biztosították. A híd körüli harcok leírását nem tekintjük feladatunknak, a szemtanúk Borús leírását támasztják alá. III. Van azonban az eseményeknek két, eddig ismeretlen mozzanata: a Hármas-Körös két hídjának — a vasúti és a közúti hidak — sorsa. Erről a harcjelentés nem szól. A kérdés megnyugtató tisztázása így komoly — eleinte megoldhatatlannak látszó — akadályokba ütközött. Hiányoztak a szemtanúk. A kérdéssel foglalkozónak ugyanis csak azok információi segíthetnek, akik egykor a hidakat őrizték — vagy legalább ismerték az őrszemélyzetet — azok a magyar katonák, akik a közúti híd felrobbantását megakadályozták, szabotálva a robbantási parancsot. A vasúti híd sorsáról csak közvetett információt sikerült szereznem. A telefonon leadott robbantási parancs — amelyet Máté József, a nagylaposi vasútállomás szolgálattevője továbbított — elrendelte, hogy amennyiben a szovjet csapatok megkísérelnék a híd elfoglalását, azt használhatatlanná kell robbantani. A parancs pontos végrehajtását a szovjet csapatok támadása akadályozta meg. A magyar honvédnek ugyanis már nem volt ideje, hogy „beélesítse" a hídra felszerelt valamennyi robbantószerkezetet. Ez a művelet csak a híd Budapest felőli hídfőjénél sikerült. Ezt fel is robbantották, s a híd vége a földre zuhant. A robbantó honvédnek az „eredmény" ellenőrzésére sem maradt ideje. Éjszaka a nagylaposi állomásról jelentette a robbantás végrehajtását, jelezve annak kétes eredményét. A jelentés vétele után német repülők bombázták a vasúti hidat, eredményt azonban nem értek el.

8 Az, hogy a sikertelen robbantás oka csak a szovjet csapatok előnyomulása volt, vagy a magyar honvédek szándékosan „ügyetlenkedték" el az akciót, jelenlegi ismereteink birtokában nem lehet eldönteni. Tény viszont, hogy a magyar honvédség harci szelleme ekkor már a mélyponton volt. Láttuk, hogy a magyar fogatolt tüzéreket — lényegében — harc nélkül vonultatták vissza. A fegyverzet gyenge volt, a hangulat elkeseredett. Jellemző példa erre Szalóki Lajos tüzér

9 esete is. Alakulata — a 17. fogatolt tábori tüzérosztály — Gyuláról visszavonulóban Gyomán foglalt el tüzelőállást az ún. Bánomkert mögött, tehát a mezőberényi út felé irányítva ágyúikat. Ugyanakkor — október 6-án este — a vasúton túl, tehát Gyoma és Endrőd között már szovjet katonaság tartózkodott, nagyrészt aknavetős alakulatok. A szembenálló felek látták egymás jelzéseit, de egyik sem kezdeményezett. Az éjszaka és hajnal folyamán ezután harc nélkül vonultak vissza a magyar tüzérek. Útirányuk a mai Dózsa György utcán át a Kossuth Lajos utca érintésével a Hármas-Körös közúti hídjához vezetett. Azon haladtak át Dévaványa felé, még az október 7-i harcok kezdete előtt. A gyomai származású tüzér a visszavonulás zűrzavarában nem ment a többiekkel, hanem egyenesen a Tompa útig ment a löveg kezelő423'