Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 3. szám - Márai György: A magyar húsipar jelentős bázisa: A gyulai kolbászárugyár és vágóhíd

rűbb gyártástechnológia kifejlesztését, de ezt nem sürgette a gyár szempontjából kedvező, olcsó munkaerőkínálat sem. Ez a kézműipari termelés idényjellegű volt és a dolgozók az év nagyobb részében munka nélkül voltak, mert a termelési idény 5 hónapig: novembertől márciusig tartott. 1953. évtől kezdett kibontakozni a gyulai kolbász gyártásának nagypiaci jellege, amikor már évi 180 tonna gyulai kolbász került innen exportra. A fokozódó külföldi és belföldi kereslet a gyár termelési kapacitásának fejlesztését sürgették és ennek megoldására jól átgondolt, szerencsésen kidolgozott fejlesztési programot dolgoztak ki a gyár vezetői. E program sikerét és eredményességét bizonyítja, hogy 1953. évihez viszonyítva a gyulai kolbász értékesítése 459,9%-kal, az export pedig 1185,9%-kal volt nagyobb. A gyulai kolbászt ma már 40 külkereskedelmi vállalat árusítja a világpiacon. Füstölésre készítik elő a gyulai kolbászt A forgalom felfutásában szerepe volt a csomagolásnak is, mert a hazai papíriparnak sikerült olyan kartondobozt előállítani, ami minőségben, szilárdságban és szállításbiztonságban előnyösebb a korábbi ládáknál és kielégíti a vevők igényeit is. A gyulai kolbász régi gyártási eljárásának fontos része volt a kicsontozott, kivágott színhús elődarálását, „stesszezését" követő csurgatás, ami 1954. évben 24 órás, míg 1960. évben is 12—14 órás művelet volt. Ma már szíjmeghajtásos daráló helyett alacsonytörzsű, közvetlen meghajtású darálógép végzi a gyulai kolbász alapanyagául kiválasztott húsok darálását és a korszerű hűtési eljárások alkalmazásával, intenzív légcirkulációval a hűtési és a csurgatási idő a nagyobb rétegvastagság ellenére kb. 8 órára csökkent le. A felhasznált és ipariszalonnaként alkalmazott toka- és hasszalonna aprítását 1963. óta a gyulai üzem saját szerkesztésű ipari szalonnakockázógéppel végzi — a korábbi 399'