Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 1. szám - Lakatos Pál: Adatok Békés megye délkeleti részének településtörténetéhez a honfoglalás koráig, különös tekintettel Nagykamarás és Medgyesegyháza községekre

sík úton haladtunk, és hajózható folyókat találtunk, amelyek közül az Ister után a Drekon, Tigas és a Tiphesas voltak a legnagyobbak. Ezeken fatörzsből ki vájt csónakok vittek át bennünket... Néhány folyón átkelve megérkeztünk a legnagyobb helységbe, ahol — amint mondták — Attilának valamennyi között a leghíresebb szállása volt... A királyé után Onegésios palotája tűnt ki.. . Nem messze a kerítésétől fürdő volt, amelyet az Attila után a szkíták (értsd: hunok) között leghatalmasabb Onegesios építtetett, a pannonok földjéről hozatván a hozzávaló követ, mert sem kövük, sem fájuk nincsen az itt lakó barbároknak, hanem máshonnan hozott fát használnak." Az itt említett folyók közül a Tigason a Tisza értendő, Tiphesason valószínűleg a Temes, Drekonon talán a Béga. Ebből a szövegből is látható, hogy a nagy király székhelye nem a mi vidékünkön volt, hanem a Duna—Tisza között keresendő, mert különben nem a pannonok földjéről, tehát a Dunántúlról hozták volna a fürdő építéséhez való követ, hanem a sokkal közelebbi Erdélyből. Szükséges ezt hangsúlyozni, mert környékünkön, különösen Dombegyházán (ahol Attiláról halmot is neveztek el) még manapság is elterjedt hiedelem, hogy itt lakott és itt van eltemetve a nagy hun király. A hunok vezetőrétegükben török eredetű lovas-nomád nép voltak. Társadalmuk a fejlődés magasabb fokán állott, mint az ekorbeli germánoké. Az utóbbiaknál a nemzetségi szervezet felbomlása kezdődőben volt, a hunoknál viszont Attila korában már jelentős fokot ért el az osztályok kialakulásának a folyamata. — A hun leletanyag jellemző sajátosságai a következőben foglalhatók össze: fejlett fémművesség, csontlemezekkel ellátott íj és nyíl. A temetkezés általában halotthamvasztással történt. ' Attila halála birodalmának végét is jelentette. Fiainak viszályát felhasználták a leigázott germán népek és a gepidák vezetésével szövetségbe tömörültek a hunok ellen. A közelebbről ismeretlen, pannóniai Nedao folyó mellett történt a döntő ütközet; róla és következményeiről tömören ezeket írja a már többször idézett Iordanes: „A gepidáknak kedvezett a nem remélt győzelem. Ugyanis Ardarich (a gepidák királya) kardja és a pártütés majdnem 30 ezer hunt és más nemzetbelit ölt meg, akik a hunoknak segítséget hoztak. Ebben a küzdelemben elesett Attila legidősebb fia, Ellák ... A gepidák a hunok szállásterületét erővel maguknak foglalták el, és az egész Dacia területét, mint győzők birtokolták. A Római Birodalomtól pedig. . . békét és évjáradékot kértek. Ebbe az akkori császár szívesen beleegyezett..." (Getica 262, 264) A hunoknak a végzetes nedaói csatát követő keletre távozása után megalakult Gepidia határai a Tisza, a Duna, az Olt és az erdélyi Kárpátok voltak. Uralmuk 454—567-ig, vagyis 113 évig tartott. A legtöbb gepida lelet a Tisza— Maros—Körösök között látott napvilágot. — Maguknak a gepidáknak a származásáról újból hallgassuk meg Iordanes közlését: „A gótok Bérig királyukkal Scandza sziget belsejéből jöttek ki, és csak három hajóval keltek át az óceán innenső partjára, azaz Gothiscandzába. E három hajó közül az egyik, amint mondják, elkésett és a benne levő népnek nevet adott. Az ő nyelvükön ugyanis lusta azt jelenti, hogy gepanta. így történt, hogy idővel ebből a korholásból a szó elromlása folytán a gepida elnevezés keletkezett. Mert 40