Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)
1972 / 3. szám - Búzás István. Mikrokristályok és makromolekulák a talajban. (A talajszerkezet néhány alapvető kérdésének tanulmányozása Békés megye talajain.)
A táblázatból látható, hogy ha a talaj részecskéket alkotó ásványok eddig nem tárgyalt anyagi tulajdonságaitól eltekintünk, két alapvető tényezőtől függ a morzsalékos talajjal szembeni kívánalmak teljesítése. Egyik a talajrészecskék mérete, másik a szervesanyag minősége. Mivel az általunk vizsgált problémák kavicstalajokon nem jelentősek, tekintsük a talaj részecskék felső határának a homokszemcsék méretét. Ezen belül a különböző szemcseösszetételű talajokat Kacsinszkij szerint egy homok és egy agyagfrakcióra választjuk szét. Továbbiakban az egyszerűség kedvéért a 0,01—2,0 mm átmérőjű talaj részecskéket homoknak, a 0,01 mm-nél kisebbeket pedig agyagnak nevezzük. Az utóbbi nagyjából azonos az Atterberg szerint leiszapolható résznek nevezett frakcióval. Azokat az eseteket, amikor az átlagos szemcseösszetétel a kettő között van, a homok és az agyag keverésével lehet modellezni. Szervesanyag hozzáadása nélkül is található egy olyan agyag-homok arány, amikor az agyag a morzsalékos talajhoz hasonlóan viselkedik. Valóságban azonban ettől az ideális aránytól nagyon eltérő szemcseösszetételű talajok is lehetnek morzsalékosak, amit a talajban levő szervesanyagok és ionok mennyiségével és minőségével lehet magyarázni. A gondolatmenetből az következik, hogy ilyen esetekben a szervesanyag a polianion és polifcation típusú polielektrolitok olyan arányú keverékének lenne felfogható, amelyik éppen kompenzálni tudja az ideálistól eltérő szemoseösszelételű anyag hátrányos tulajdonságait. Azonban, mint már említettük, a polianionok és polikationok nem keverhetők össze, mert egymás funkciós csoportjait semlegesílfk és kicsapódnak. Ezért, bár a talajban vannak határozott pozitív töltéssel rendelkező, polikationként viselkedő makromolekulás aminők, azok ilyen szempontból nem lehetnek jelentősek. Eddig még nem szóltunk a talajban található nagymolekulájú szervesanyagok egy jelentős csoportjáról, az aminosavakról és savamidokról. -CH-C00H NHz at [a -aminosav Ilyen vegyületeket jelentős mennyiségben lehet találni a talajban. Sokat sikerült tisztán is kinyerni. A bennük levő aminocsoport (—NH 2) közel van a karboxil (— COOH), illetve savamid esetén a karbonil (= CO) csoporthoz, amelyek az aminocsoport elektronjainak egy részét elszívják. Az aminocsoportok így legfeljebb csak igen kis százalékban képeznek ammóniumsószerű vegyületeket, tehát a DMAEM aminocsoportj ától eltérően, főképpen nem ionos tulajdonságúak. Kationos jellegük azonban megmarad. Tulajdonságaikat a szintetikusan előállított FLOCONIT nevű szeren tanulmányozhatjuk. A FLOCONIT tulajdonképpen poliakrilsavamid. [—CH2 — CH —] n CONH 2 -ch 2-C ^ xa/H 2 SQvamict 386'
