Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 3. szám - Búzás István. Mikrokristályok és makromolekulák a talajban. (A talajszerkezet néhány alapvető kérdésének tanulmányozása Békés megye talajain.)

A humusz egy adott talajban sem állandó anyag. Állandóan lebomlásban és szintézisben van. Egyik felosztás szerint a humuszanyagok két csoportra oszthatók: — lignoproteinek, melyek kombinálódnak kalcium, vas, alumínium ionokkal, hemicellulózzal és poliuronidekkel. Ez a frakció huminsav néven ismert, ez adja a talaj jellegzetes színét és felelős a talaj organokolloidikai sajátságaiért. A másik csoportot — cellulóz, hemicellulóz, viaszok, zsírok és keményítők alkotják. Ezek az anyagok különböző mennyiségben és arányban találhatók a talajban, a típustól függően. Ismeretes tehát, hogy a humuszalkotók között vannak poliuronidek, illetve poliuronsavak, amelyek megtalálhatók a komposztban és a növényekben is. Mennyiségi meghatározásukra eljárást dolgoztak ki. Megállapították, hogy összefüggés van a talajok poliuronsavtartalma és a talajtermékenység között. Ezt a poliuronidek szerkezetjavító hatásával magyarázták, mivel kísérletekkel is igazolták, hogy azok növelik a talajok levegőzöttségét, morzsalékosságát stb. Nemcsak a poliuronidek hatnak kedvezően a talajszerkezetre, hanem a •cellulózészterek, mint a cellulózacetát, a metilcellulóz, karboximetilcellulóz is. Sajnos, mindkét molekulacsoport — de főleg a hatásosabb poliuronidek — aránylag gyorsan lebomlama'k a talajban. A lebomlás sebessége függ a nitrogén és foszfor mennyiségétől, a levegőzöttségtől, a nedvességtől, egyszóval mindazon sajátságoktól, amelyek a növények fejlődését is befolyásolják. Ezen anyagok ismerete viszont megadta az irányt, hogy olyan anyagokat szintetizáljanak;, melyek hatásosabbak és lassabban bomlanak el. A Monsanto cég (USA) kutató laboratóriumaiban sokszáz szóba jöhető vegyületet szintetizáltak és vizsgáltaik meg, hogy eleget tesznek-e a követelményéknek. Végül megszülettek az azóta is legelterjedtebb, számos néven és változatban forgalomba hozott talajkondicionálószerek, a poliakrilátok (Krilium, HPAN, CRD—189, Solacrol stb.). Ezek az anyagok tulajdonképpen vízoldható műgyanták, az akrilsav polimerjei. Hosszú fonalszerű molekulákat alkotnak. Hatóanyaguk a poliakrilvagy polimetakrilsav. A Krilium képlete pl.: ahol n = 15 000 körüli szám. Ezen anyagok mindegyikéről elmondhatjuk, hogy bennük a poliuronidekhez hasonlóan a karboxil csoport (—COOH) szerepel funkciós csoportként. Ez az a csoport, amelyik létrehozza a kapcsolatot a szervesanyag (a polimer) és a szervetlen anyag (a talajrészecske) között. Ennek a csoportnak köszön380'