Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)
1972 / 3. szám - Búzás István. Mikrokristályok és makromolekulák a talajban. (A talajszerkezet néhány alapvető kérdésének tanulmányozása Békés megye talajain.)
hető az anyag vízoldhatósága is, mivel maga a hosszú szénlánc a paraffinhoz hasonlóan víztaszító tulajdonságú lenne. Vizsgáljuk meg kicsit részletesebben, hogy a poliakrilátok milyen változásokat okoznak a talajban és hogyan fejtik ki hatásukat. A poliakrilátok, a talajokban található poliuronsavaknál nagyobb mértékben javítják a rossz szerkezetű, agyagos talajok — minden, a növénytermesztés szempontjából fontos — fizikai tulajdonságát. Így javítják a talaj levegőzöttségét, morzsalékosságát, megakadályozzák, hogy a talajmorzsák nedvesség hatására szétfolyjanak és kiszáradáskor tömör rögökké álljanak össze. Csökkentik a talajok duzzadó- és zsugorodóképességét, ezért gátolják a talaj repedezését és cserepesedését. Növelik a talajok víznyelőés víztartóképességét, növelik a vízkapacitást és ennek megfelelően a növények számára felvehető hasznos víz mennyiségét is. Nagy hatékonyságukat, nagy átlagos molekulasúlyuknak és a funkcióscsoportok nagy számának köszönhetik. Már igen kis mennyiségben — 10 g/l q talaj — alkalmazva hatásosak lehetnek. Ezeket az anyagokat a legkülönbözőbb talaj megmunkáló eljárásokkal juttatják az agyagos talajba. Makromolekuláik beépülnek a talajrészecskék közé es azokat összekapcsolják. Nagyságuk az agyagásvány-kristályokkal összemérhető, mintegy 1000 Angstrom. Megakadályozzák, hogy a kristálylemezkék szorosan illeszkedjenek egymáshoz, így a talajmorzsákat laza szerkezetűvé teszik. Azáltal, hogy a makromolekula az agyiagrészecskéket összekapcsolja, megakadályozza, hogy újabb nedvesedés hatására azok egymástól eltávolodjanak és a talajmorzsa szétfolyjon. A karboxil csoportot tartalmazó makromolekulák és az agyagásvány-kristályok közti kapcsolat aránylag lassan jön létre. Ennek oka, hogy az agyagásványok, mint általában a szilikátok, vizes szuszpenzióban negatív töltést vesznek fel, ugyanakkor a makromolekula is negatív töltésű a karboxilcsoport disszociációja miatt. A poliakrilátok tehát tulajdonképpen polianionok. ~COO hH I h A két negatív töltésű rész közti kapcsolat ioncsere útján jön létre úgy, hogy a makromolekula egyik karboxil csoportja az agyagásvány-kristályban egy aniont helyettesít. A lemezszerű agyagásvány-kristályok élei mentén levő negatív töltések anioncserével kicserélhetők: TZIT^I — e --- e —~x -R-X Ilyen módon egyetlen polianion, számos funkciós csoportjával sok kristálylemezkét kapcsolhat össze éleinél fogva, s azokat mintegy csokorba gyűjti. 381'
