Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 2. szám - SZEMLE

Elnagyoltságában is érdekes kísérlet fi­nom lélektani rajzaival. Sütő András és Bálint Tibor kötete mellett a legnagyobb feltűnést Tamási Áron öccse. Gáspár, a farikaslaki egy­szerű székely parasztember életírásá­nak (Vadon nőtt gyöngyvirág c.), meg­jelenése keltette. Ő, aki addig levélnél hosszabb művet nem írt, tollat fogott a kezébe, hogy egy füzetbe gondosan le­írja családja, s benne a maga élettör­ténetét. hogy ha már fiúgyermeke nem lott — mint írja — s a család kihalásra ítéltetett, nevét legalább így fenntartsa. Bár tudatos és „eéhbali" szépírók mér­céjével — érthetően — nem is mérhető alkotása, de önálló, sajátos zamatú mű. Nem csupán egyszerű adalék bátyja életéhez, nem csak hold, mely akkor ragyog, ha napja világítja. 1970 a nagy sikerek éve, — s még nem ért véget a számbavételük: Közé­jük tartozik a Páskándi Géza párbe­szédeit és színdarabjait „A eb olykor emeli a lábát" címmel közreadó kötet. Páskándi ma az abszurd (vagy ahogy ő nevezi: abszurdoid) irányzat legrango­sabb képviselője a magyar irodalom­ban. A szépprózai termésből még Kurkó Gyárfás „Nehéz kenyér"-e (második ki­adás, 1949 óta) és Daday Loránd no­velláskötete (A lápon át) emelhető ki. Kurkó műve az erdélyi falu regénye, monumentális tabló a századeleji Csík­szentdomokosról. Daday kissé elfele­dett életműve újraértékelése Dávid Gyula kitűnő előszavának érdeme. Utóbbiakkal együtt még több más alko­tást is említhetnénk, amelyekről — ter­jedelmi okok miatt — nem írhatunk részletesebben (pl. Kacsó Sándor: Válo­gatott írásök; Szegő Júlia: Embernek maradni. Bartók Béla életrajza; Tabéry Géza: Két kor küszöbén; Szemlér Fe­renc: Évgyűrűik, ill. Négyarcú világ; Cseke Gábor: Tornác stb.). A próza csillogásához képest az 1970-es év költői termése szürkébbnek látszik. De néhány kiemelkedő teljesít­ményről itt is számot adhatunk. Gon­dolunk elsősorban Kányádi Sándor: Fától fáig. Versek (1955—1970) c. köte­tére. A „Romániai Magyar Írók" soro­zatban a Helikon nemzedékből Berde Mária verseinek és műfordításainak közreadásával nemcsak az irodalom­történetnek tett szolgálatot a Kriterion Kiadó, hanem egyben olyan költészet újrafelfedezését jelentette a kötet, mely változatlanul frissnek, modernek, mai­nak hat. Különös új színt jelent a mai fiatal nemzedék egyik tagjának. Ma­gyart Lajosnak poémája Csorna Sándor naplója címmel. Tulajdonképpen Kö­rösi Csorna Sándor szájába adott vég­rendelet, mely nemes veretű tömör ké­peivel, egész mondanivalójával a mának szól. a magyarság, a megmaradás, a helytállás iszimbáluma. Külön kell foglalkoznunk az első kötetesek sorozatával, a „Forrás"­sal, melynek 1970. évi öt kötete is kellemes meglepetést jelent, bizonyítva, hogy a romániai magyar irodalom nem elöre­gedő ága a literatúra Hungarica tere­bélyes fájának, hanem fiatal hajtások lombosodnak évről évre rajta. Az öt kötet közül Czegő Zoltán és Páll La­jos versei és Tömöry Péter novellái látszanak a legérettebbeknek (Pogány litugia Fényimádók, valamint Fogas­ra akasztott érzés címmel), de Koz­ma Mária novellái és Bartis Ferenc versei is szép tehetséget sejtetnek. A magyar nyelvű tudományos és tu­dománynépszerűsítő művek kiadása is elsősorban a Kriterionra hárul. 1970 a népköltészet éve volt: A „Bal­ladák könyvé"-nak jelentősége és sike­re azonban még a szép sorozatból is messze kimagaslik. Kallós Zoltán 267 élő (!) romániai magyar népballada és balladás népdal szövegét gyűjtötte össze és adta közre. Szabó T. Attila előszavá­val. A 'kötet kiállítása is reprezentatív, a vászonborító éke négy magyarkapusi asszony kezemunkája: kalotaszegi írá­sos minta. Ugyancsak Szabó T. Attila gondozá­sában és kitűnő bevezetőjével látott napvilágot a magyar virágénekek gyűj­teménye Haja, haja virágom címmel) (177 ének), Gy. Szabó Béla fametszetei­vel illusztrálva. Megjelent három népmesekötet is. Kettő új gyűjtés, a harmadik pedig az immár klasszikussá vált anyagból egy szép, válogatás új kiadása a gyermekek számára (Farkas barkas, Magyar nép­mesék. összeállította Faragó József. Gy. Szabó Béla és Ferenczi Júlia raj­zaival). Az új gyűjtések az erdélyi Ózd, és Magyardécse népmesekincséből ad­nak ízelítőt (Horváth István költő, ill. Balla Tamás 18 éves líceumi tanuló gyűjtései). A rendkívül népszerű „Téka"-sorozat 1970. évi köteteiben az egyetemes műve­lődéstörténeti, irodalmi anyag közre­356

Next

/
Thumbnails
Contents