Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 2. szám - SZEMLE

telt el, s Arago olasz fizikus megszerkesztette az első elektromágnest. Ekkor 1824-et írtunk. Mindenki látta ebből, hogy a villamosságnak és a mágnességnek valami köze van egymáshoz. Úgy vélték hát sokan, hogy ha villamosárammal mágnességét lehet kelteni, akkor — megfordítva — bizonyára mágnességgel villamosáramot lehet fejleszteni. De hiába tettek drótokat a mágnesek mellé: azokban — ezer meg ezer kísérlet során sem keletkezett villamosság. Néhány év múlva azonban egy angol kutató, Faraday észrevette, hogy ha az elektromágnest kikapcsolja, aibban a pillanatban a mellette levő drótban villamosság keletkezik. Ha újra bekapcsolja: a bekapcsolás pillanatában az egész jelenség ismétlődik. De a folyamat csak egy pillanatig tart. Hamarosan rájött, hogy villamos feszültség akkor keletkezik a drótban, mikor a mágnesség ereje változik. így hát akkor is, ha a drótot a mágnes mellett elmozdítja. Faraday ezzel felfedezte az elektromágneses indukciót. (1831.) Megállapította, hogy mechanikai munkával is lehet villamosáramot fejleszteni, mert csak a drótokat kell a mágnesek közelében elmozdítani. Ezt pedig géppel is végeztetheti. Megvolt hát az áramfejlesztő dinamó. Csak az volt a hibája, hogy a gyenge mágnes gyenge áramot keltett. Újabb két évtized múlva Jedlik Ányos, a budapesti egyetem fizika tanára bemutatott tanítványainak egy olyan gépeit, melyben a keletkező villamosáramot visszavezette a mágnesre, s ezzel a mágnest erősítette. Feltalálta tehát az öngerjesztést. De meg sem próbálta találmányát értékesíteni, vagy éppen szabadalmaztatni. Szabadalmaztatta azonban újabb tizenöt év múlva a német Siemens. S meg is kezdte nyomban a nagy áramfejlesztő dinamók gyártását. Ezzel már lehetett motorokat hajtani. De villanylámpa még nem volt. Tíz év múlva mutatta be az első használható ívlámpát Jablocskov orosz hadmérnök. Majd — újabb három év múlva — gyártani kezdte üvegbúrás, szénszálas-izzólámpáit az amerikai Edison. (1880.) Ez a nyolcvan esztendő — mai szemmel nézve — lassú fejlődésre mutat. Ma sokkal gyorsabb iramú a haladás. A villamosáram közcélú felhasználásának azonban még volt egy nagy akadálya. A feszültség a drótokban aránylag kis távolságon már úgy leesett, hogy a lámpák csak vörösen izzottak. Emiatt csak igen kis körzeteket lehetett ellátni viMamosárammal. Már-már úgy látszott, hogy ezt a nehézséget nem is lehet leküzdeni. Ekkor váratlanul berobban a világba egy magyar találmány: a transzformátor. Három magyar mérnöík: Déri. Bláthy és Zipernovszky szabadalma. Ezzel a rendikívül nagy horderejű találmánnyal a probléma megoldódott. S a közcélú áramszolgáltatás az egész világon megindult. (1885.) Egyenáramú telepek, melyekkel csak kisebb körzeteket lehetett ellátni villamosárammal, már előbb is létesültek. Az egész világon az elsőt New-Yorkban kapcsolták be. A másodikat: Ternesvárott! Budapesten a közcélú áramszolgáltatás 1893-ban kezdődött. Két év múlva — 1895. október 31-én gyúltak ki az első villanylámpák Szegeden. Ezzel megkezdődött Magyarország déli részein a rendszeres áramszolgáltatás. íme a sorrend: 1895. Szeged 1897. Kecskemét 1899. Gyula, Hódmezővásárhely, Makó 1902. Kalocsa. Kiskunhalas, Szentes 1904. Békéscsaba, Orosháza 1909. Csongrád 1910. Békés, Cegléd, Nagykőrös 1911. Nagylak 1912. Kiskunfélegyháza, Alberti, Irsa, Monor, Pilis, Sarkad A további ötven esztendő során az egész terület minden községében kigyúlt a villany: 1962-foen a közületek villamosítása befejeződött. Közben azonban 1940-től 1947-ig — a második világháború és annak következményei miatt — minden bekapcsolási tevékenység szünetelt. Kezdetben az alföldi községek villamosítása igen nagy akadályba ütközött. A nagy távolságok miatt ugyanis hosszú távvezetékeket kellett volna építeni, s ezek nagy költsége miatt a villamosítás nem volt kifizetődő. Ezért ezen a vidéken a községek villamosítása helyi telepekkel kezdődött. Ezek elég gyorsan szaporodtak: 1945-ben ezen a területen 39 működött. A villanytelepek államosítása 1948ban kezdődött. Ettől kezdve gyorsan kiépülték az egész országot behálózó 23 353