Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 2. szám - SZEMLE

gikus alakját, de ezért őt a Sors azzal ajándékozta meg, hogy — egy szerencsésebb és igazságosabb történeti csillagzat alatt, egy erősebb és tisztultabb világképű ifjú nemzedékkel együtt — a történeti igazságszolgáltatás cselekvő részesévé válhatott. Számomra a nagy olvasói élményt az adta, ahogy érzékletesen — néha a sorok és a gondolatok között elrejtve — kibontotta az apró békéscsabai csetepatékban Áohim politikai és eszmei világának mozgósító szerepét. Áchim jelenléte a város bármelyik sarkában rögtön égzengést és váratlan patáliát tudott okozni, egyeseket hívévé, másokat ellenségeivé tett, a közömböseket pedig állásfoglalásra késztette. De megerősítette bennem azt a hitet, hogy ennek a mozgalomnak erőtere nem csak ifjakat ragadhat el, nem csak egyetemi szemináriumokon köthet az ember hosszú időre barátságot Áchimmal, hanem másokban is okozott szinte egy életre való szellemi elkötelezettséget. Domokos József könyvének erényei és hibái azokból a forrásokból táplálkoznak, amelyek annyira megindítóan összekötötték a parasztkirály ellopott történelmi érdemének visszaperlésével. Domokos József nem titkolja, hogy írnitudását hosszú időn keresztül főleg az Áchim-könyvre tartalékolta. Ezt a könyvet amolyan öregkori főműnek tartja. Elkészítésével sokféle feladatot tűzött ki: Az 1905-től 1911-ig zajlott s a legfontosabb, Áchim körül zajló, események krónikása akart lenni, ábrázolni akarta azt a Békéscsabát, ahol Áchim a legtöbbet tartózkodott, ahol politikai harca a legkíméletlenebb keretek között folyt. Időnkint írásából memoár-részletek bukkannak elő, máskor forráskritikával bíbelődik. Olykor Áchim ellenfeleinek ábrázolására több erőt pazarol, mint magára Áchimra. Vitatkozik Áchim mai ellenségeivel, de egyszer csak azon veszi észre magát az olvasó, hogy a komor események sodrába a szerző kedélyt oldó Áchim-anekdótát vegyített. Nyilvánvaló, hogy szándékát az olvasó érdeke vezette: igyekezett kikerülni a nehéz, tudományos műfaj ama veszélyét, hogy majd csak kevesen olvassák. Domokos József óhatatlanul beleütközött a politika, a munkásmozgalom nehéz elméleti és a tudományos kutatás módszertani problémáiba, nem is akarta kikerülni azokat, de mindez meghaladta egy ember erejét, még akkor is, ha oly hosszú időn keresztül érett a téma. A munka aránytalanságai, a belső tagoltság vitathatósága éppen a sokatmarkolás tényéből származott. (Bár nemcsak ebből, de az egyéb vonatkozásra majd az ismertetés befejező szakaszában térek rá.) A könyv legsikerültebb részei azok a kortörténeti riportszámba menő fejezetek, ahol Áchim képviselővé választása, valamint pereinek ábrázolása történik. Különösen megragadott a „Fizet a Kúria" c. fejezet. Az a forrásanyag, amelyre támaszkodik, nem különösebb és nem is bővebb, mint amit akármelyik Áchim-kutató ismer. Domokos érdeme itt az, hogy a jogi aktusokból a társadalmi erők mozgását, az élő és eleven osztályharcot gombolyítja ki. A fejezet erényei nagyon is törvényszerűen állottak elő, hiszen a szerző egy hosszú és gazdag jogász-élet összes tapasztalatát adta a per kibontásához. A nagyváradi per, mely mozgalmasabb volt, mint az Áohim mandátumának az elvételét kimondó kúriai határozat, a szerző tolla hegyén színes, lebilincselő történeti montázzsá áll össze. A néha patetikus érzéseket megval'ló szerző ezen a helyen nem teljesen találta el a mértéket. Áchim életében és pártharcában a nagyváradi per csak látszólag fontos. E per anyaga inkább azokra az eszmei rugókra derít fényt, amelyek Áchim harcát mozgatták. Áchim bírósági beadványában elementáris nyelvi erővel vall az osztályharcról, a munkáról, az értéktöbbletről, a dolgozó tömegek jogfosztottságáról. Ennek kapcsán beszélni kell arról, amit Domokos József is helyesen említ, hogy Áchim nem volt marxista, de mindez nem zárja ki, hogy a marxizmus fontos tanításait ismerte és felhasználta harcában. A nagyváradi törvényszékhez küldött beadványa egyébként erről tanúskodik. És itt ugyancsak meg kell jegyezni, hogy mindez a XX. század első évtizedeiben nemcsak Áchimmal esett meg. hanem Kelet-Európa összes jelentősebb parasztvezérével. Azaz a marxizmus behatol a parasztmozgalmakba, azokat megtermékenyíti, polgári kereteit oldja, tulajdonképpen ennek köszönhető, hogy Áchim mozgalma plebejus mozgalommá vált. Áchim programja magán viseli a munkásmozgalom szellemi anyajegyeit és azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Áchim azért értette meg a szociáldemokraták harcát és közeledett feléjük, mert a szellemi emlők egynéhány kér349