Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hunya István. Az 1922-es választások előcsatározásai Endrődön és a földmunkásmozgalom

— Helyes ez, amit mondtál, elnök szaktárs — szólt Polányi Máté. A nehézség az: eddig az ismertetett bajaink okozóival így még nem foglalkoztunk. Néhány gondolatot magunkban is tovább kell érlelnünk, hogy az általunk meggyőzni kívánt társaink részére is megformálódjanak bennünk a tudatra ébresztő szavak. — Igen, Máté. Másokkal megértetni olyasmit, amit egészen mi sem értünk, bizony nehéz. Na, de éppen azért törekszünk minden, még homályosnak tűnő tényeket az értelemmel megvilágítani. Dr. Makai A kortesek és a mandátumot akarék nem szemérmesek. Nyelnek egyet, ha finoman visszautasítják őket és újra próbálnak. A Dr. Makai szeghalmi ügyvéd kortesei, Vörös János, egy nyomdásszal és egy földmunkással, újra átjöttek Endrődre. Tízen-tizenketten voltunk helyiségünkben. Szóhoz se hagyott jutni. Meggyőzni akaróan mondta: — Gyomán, Kondoroson a földmunkásokkal is egyetértve megállapodtunk, hogy vasárnap küldöttségképpen elmegyünk Szeghalomra. Megkérjük dr. Makai ügyvéd urat, fogadja el járásunkban a közelgő választásra a képviselőjelöltséget — Ne szaladjon, barátom — szóltam. — Az, hogy Gyomán és Kondoroson megállapodtak, csak az egyik része az ügynek. Hogy elmennek-e Szeghalomra, az a maguk dolga. A mi jelöltünk szociáldemokrata, munkás ember! Mi annak érdekében fogunk tevékenykedni Endrődön, Gyomán és Kondoroson is. Kondoroson a szervezett földmunkások egyetértenek velünk. Gyomán a Kner Nyomda dolgozói, a szervezett földmunkások véleménye is az. Tudom, Gyomán a vasutasok, pályamunkások, járási, községi alkalmazottak, ahogy majd az utasítást kapják, arra a kormánypártira szavaznak. Azt is tudom, nálunk és Gyomán is a jómódú parasztok s a kisebb gazdák nagy része is a Kisgazdapártra szavaz. Nos, nem számította még ki Vörös barátom, mennyi százalék juthat a 48-nak? Bár tudom. Gyoma régi 48-as. Vörös János nem olyan kortes, aki a tényekre hallgat. Olyan, mint a jól olajozott gép, úgy megyen, ahogyan irányítják ... A nyomdász is unta már hallgatni a szóáradatot és kihasználva a pillanatot, amikor Vörös szusszantott, így szólt: — Ha már csakugyan szocdem jelölt lesz, még egyszer tán jó lenne nyomdász társaimmal is megbeszélni. — Azok már tudják — mondtam. — Magának nem mondták még? Vagy nem a műhelyben dolgozik? — Az irodán dolgozom. — Akkor érthető. Ajánlom beszéljen a nyomdászokkal. Jóakaratból figyelmeztetem Vörös volt rendőrbiztos urat is, ne okozzunk tudatosan se anyagi, se erkölcsi kárt Makai ügyvédnek sem. — Ne sajnálja maga fiatal barátom az ügyvéd urat, sem a pártot. Nem mi izzadjuk ki a választás költségét, de a mi dicsőségünk lesz, ha egy igazi, becsületes magyar embert juttatunk a mandátumhoz és nem egy senki se tudja honnan jöttét. És ha maga, fiatal barátom, igazi magyar, akkor jön velünk Szeghalomra. Az a fő dolog, most magyar becsülettel eleget tegyünk magunknak is, a 48-asnak is. Érti? Nem akarok hiába fáradozni! — Értem — mondtam mosolyogva. Meggyőződtem: azzal az érzéssel telítve áll előttem Vörös János, amelyet már első ittlétekor sejtettem: Nem a párt és annak politikai törekvése neki a fontos, hanem az, mennyit fizet. — Értem szándékát, — ismételtem. A mi választási szándékunk azonban nem azonos az önével. Mi nem csak a mandátum megszerzésig akarunk a megválasztandó képviselőtől némi anyagi és erkölcsi megbecsülést. Nem! A mi érdekünk nem ilyen rövidtávú. Ügy érzem, e témáról eleget beszéltünk . . . — Furcsa ember maga, fiatal barátom — szólt huncut mosollyal Vörös. — Miből gondolja? — Azt érti meg, amit nem mond ki az ember, amit meg erősen hangsúlyoz, figyelembe se veszi. 22* 339