Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Czeglédi Imre: Erőszakos újoncozás, honvédüldözés Füzesgyarmaton 1851-ben

vévén magukat a hova az ösmeretlennek lehetetlenség bejutni, nagy fáradozás után" hazatértek aznap estére. Ügy látszik, Polner előbb hazajött a pusztáról, mert délután elhatározta: katonasággal kényszeríti a szülőket fiaik előállítására: „...látván a szülők passzív és mintegy negatív ellenállásukat, január 11-ikén házaikat katonasággal vétségeikhez és vagyonukhoz képest raktam meg ez által ingert adván nékiek fiaik elő állítására, reméllem hogy ezen mód által a megszökötteket előfogják keríteni, mert csak ök tehetik ezt, kik a rétség között a járást kelést a legjobban ösmérik, és hiszem, hogy a fiaik tartózkodási helyét is tudják." Megmaradt Polner feljegyzése a katonaság elosztásáról: 15 szülő neve a házszámmal, s utána a beszállásolandó katonák száma. Legkevesebb 4 egy háznál, a legtöbb — Gacsáriéknál — 10, összesen 88 katona, azzal az utasítással, hogy „mindaddig a katonaság házaiknál maradand, míg az illetők elő nem lesznek állítva." Közöttük P. Csák Jánosnak nem volt ugyan katonaköteles fia, hozzá azért szállásoltak be 6 katonát, mert a „Város házához feljött 8 honvédek nálla tivornyáztak." Négy bujdokló családja megmenekült a beszállásolástól, mert akkor nap délután jelentkeztek Polnernél. Érdemes megnézni, kik voltak a bujdoklók. Németh Mihály: „egy testvére katona, tavasszal soroztatott, 4 árvát tart, apja, anyja nincs"; Ibrányi János: „hideglelős részeges attya, testvéreit ő tartaná"; Kovács Sándor: „öreg (40 éves) feleséges, 3 gyermek apja". A negyedik, Molnár Istvánról közelebbit nem tudunk. Ilyen emberek voltak kénytelenek családjukat elhagyva bujdokolni, mert Haynau rémuralma rettegésben tartotta őket. Polner haza is engedte mind a négyet, s naponta reggel 8-kor kötelesek voltak jelentkezni. A katonai beszállásolás nem hozta meg a várt eredményt. A szülők inkább tűrték a katonák önkényét, a lakosság más része visszahúzódva figyelte a fejleményeket. „A népnek egész ügy iránti tevéketlenségét és egykedvűségét tapasztaltam" — írja Polner, ezért 12-én 8 órára felrendelte az „értelmesebb lakosságot." Mintegy kétszázan jelentek meg. Polner megpróbált hatni rájuk. Beszélt az újonczállítási kötelezettségről, az ügy állásáról, igyekezett elérni, hogy „jó szándékkal segédkezet nyújtsanak a honvédek kipuhatolására."... „De minden magyarázatokra, minden felvilágosításokra s minden kérdésekre a nép hallgatott s semmi választ nem adott s passzíve látszott viselkedni." A nép hallgatott — s ez minden, amit tehetett. Látva a passzivitást, még az nap este újra felhívatta az apákat és testvéreket, követelte tőlük a bujdoklók előállítását, „kik is már gondolkodóba lévén biztatással távoztak." 13-án, megunván a jóvali várakozást", több elöljárót 6 csendőr és 12 katona kíséretében ismét a pusztára küldött, hogy „ ... ott több napok alatt czirkálva az illetőknek hollétöket igyekezzenek kipuhatolni, és az illető szülőknek fiaik hazahozatalára segedelmül lenni." Alig indult el az újabb különítmény, délután három órakor 6 honvéd jelentkezett Polnernél (3 bujdosó, 2 bucsai ellenszegülő és a városháziak közül egy). Azonnal csendőrségi őrizet alá adták őket, de letartóztatni csak éjszaka merték. Este 9 óra tájban a kertek alatt megjöttek a többiek is: 7 városházi „garázdálkodó", s a bujdosók közül Cs. Sári István. Egy óra múlva, este 10 órakor már jelenti is Polner, hogy az apák többszöri megintése és komoly figyelmeztetése, az értelmesebbek felvilágosítása s a katonaság beszállásolása eredményes volt, mert egy kivételével mind megjelentek. (Másnap Gacsári is jelentkezett.) Kihallgatás után sorozó bizottság elé kívánja őket állítani, de értesítést kér, Gyulán van-e még a sorozó bizottmány. „ ... sok oknál fogva kívánatos, hogy ezen előállítás Gyulán történhetnék... Ha a besorozó bizottmány már ott nem működik, akkor Váradra kényteleníttetem véllök menni a mit azonban n?m szeretném; mert jelenleg is ezen kihágásoknak legnagyobb oka volt a rémületes félelem, s a nép és szülők ezt mindenfélére magyaráznák, s nem lehetne őket megnyugtatni." A kihallgatásnak az volt a feladata, hogy megtudják a kialakult ellenállás okát, s a leghangosabbak, a vezetők nevét kiderítsék. Az okok egyértelműen a katonaságtóli félelemre, az eddigi túlkapásokra vezethetők vissza, melyek még a mentesség alá esőket is bujdoklásra kényszerítették. „ ... A honvédek... a katonai elettől félvén azt elkerülni akarták s így a 20 évesek is" — vallotta a törvénybíró. „Katona nem szerettem volna lenni és azt gondoltam, hogy ha elhúzom magam, elkerülöm s ezért nem jelentem meg" — mondotta Balogh Sándor a kihall21* 323