Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)
1972 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Czeglédi Imre: Erőszakos újoncozás, honvédüldözés Füzesgyarmaton 1851-ben
gatáson. Egy január 14-i fogalmazványon Polner így indokolja az ellenállást: „ ... valamennyien a katonai élettől való félelemre hivatkoztak, okul adván azt a körülményt, hogy be vitt és beviendő ifiuk besorozás után le záratnak s ott egy rakáson fogoly képpen össze zsúfolva tartatnak, melly eljárásnak módja Füzes Gyarmaton elterjedvén az ifjakat annyira elrémítette." A kihallgatás után a 18 ifjút — Kovács Sándor kivételével, aki kora miatt amnesztia alá esett — 16-án 12 gyalogos csendőr kíséretében Gyulára kísérték a sorozó bizottság elé. 17-én megérkezve Polner a megyefőnök elé terjeszti a honvédek névjegyzékét, 2 8 s a következő határozatot hozták: 1. Balogh Sándort városház udvari magatartásáért, Szőke Mihályt a Jugovitscsal szembeni viselkedéséért a nagyváradi haditörvényszék elé küldik elítélés végett. 2. A városházi és bucsai ellenszegülőket Gyulán sorozzák be, s aki alkalmatlan, ügye kerüljön a gyulai törvényszék elé. (Csak kettő vált alkalmatlanná, s át is adták őket a gyulai törvényszéknek. További sorsuk ismeretlen.) 3. A többi bujdosó is kerüljön sorozó bizottság elé, de az alkalmatlanokat engedjék haza. (Közülük csak kettőt soroztak be, a többiek elbocsátó levelet kaptak, s hazamehettek.) Kilenc füzesgyarmati fiatal került tehát a 37. gyalogezredbe, négy bíróság elé. A többiek, akik elbocsátó levéllel zsebükben hazatérhettek, nem is gondolták, hogy szabadságuk továbbra is veszélyben volt. A katonaság ugyan január 17-én elhagyta Füzesgyarmatot, visszaindult Nagyváradra, de a „buzgó és erélyes" nagyváradi főispán, Dőry Gábor, Polner január 19-i összefoglaló jelentését nem fogadta el, hanem 25-i leiratában kérte, hogy minden alkalmatlannak minősített honvédet állítsanak a nagyváradi katonai bíróság elé. Zsitvay megpróbált alkudni: az elbocsátottak már otthon vannak, ismételt befogásuk tovább fokozná a bizonytalanságot. Erre Dőry február 1-én tudomásul vette a jelentést, az intézkedéseket jóváhagyta. 2 9 Volt még egy feladata Polnernek. Zsitvay még a vizsgálat elején, január 10-én bizalmas levélben kérte a csabai főszolgabírót, igyekezzék „kéz alatt kellő és biztos tudomást szerezni" arról, vajon Jugovits főszolgabíró magatartása nem szolgáltatott-e okot az indulatok kitörésére. Január 22-én hallgatták ki a füzesgyarmati elöljáróságot és két érdekelt szülőt. Mindnyájan a főszolgabíró „szerény és hűséges" eljárást, „a legszelídebb bánásmódot" vallották. A jelentést január 28-án, közvetlenül Geringernek el is küldték. 3 0 Jugovitsot tehát tisztázták, de hamarosan mégis elkerült a sárréti főszolgabíróság éléről. A füzesgyarmati fiatalok ellenállása nem egyedülálló a korban, számos hasonló eseményt találunk az országban. Kiváltójuk nem valamiféle politikai tudatosság, nem elsősorban a 48-hoz való ragaszkodás volt, hanem az osztrák önkényuralom megtorló intézkedéseivel szembeni elkeseredett ellenszegülés. S a nép passzív magatartása az egyetlen lehetséges mód volt, amivel hátráltatta a megtorló intézkedések sikerét. 324
