Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)
1972 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Czeglédi Imre: Erőszakos újoncozás, honvédüldözés Füzesgyarmaton 1851-ben
ezrednek egy osztálya, az illyes kiküldetésekre tökéletesen alkalmas kapitány vezénylete alatt kifog küldetni, ennek oldala mellé adatott még mint egy 18 emberből álló gyalogos és lovas csendőrségi osztály egy saját tiszt parancsnoksága alatt; ez 7-én Mezőkeresztesen, 8-án Zsákán lesz, s 9-én Füzesgyarmatra érkezik." Felhívja Zsitvayt, nevezzen ki egy politikai biztost, aki „Nagyságod és a' nép bizalmát és becsülését tökéletesen bíró férfiú", a kinek a katonaságot rendelkezésére bocsájtja. Felhívja tovább, hogy „ ... a katonaság a' lehetőségig összpontosítva szállásoltassék el és a' fegyveres erő tényleges megkísértése és használata csak ismételt kísérletek jóvali felszólítások, felvilágosítások és komoly felhívások után történjék, de akkor a' legnagyobb komolysággal és gyorsasággal menjen véghez... Ezen csapatok ott tartózkodása, annak alább szállítása, egészen vagy egy részbeni viszszatérése a' körülményektől függ, melyeket a' politicai biztos a' katonai parancsnoksággal egyetértve határozand meg. Hatalán Füzesgyarmaton kívül elrejtett újjoncz szükevények vagy honvédek megtámadtatása kívántatnék, akkor a' biztos és a' helységet ismerő polgári egyének és perszekutorok kíséretében a' cs. csendőrségi osztály által illő számú gyalogság által támogattatva történjék, ne hogy valamely rejtek helyre vonult honvédek és újjoncz szökevények nem gyanítása esetében a' cs. kir. katonaság lesbe essen s a' fegyver becsülete koczkára tétessék." Felhívja továbbá a figyelmet, hogy megfelelő őrizettel kísérjék Gyulára az elfogottakat, bánjanak emberségesen „ezen leendő katonák"-kal, s a lakosságot világosítsák fel, hogy ,,a' békeszerető és csendes lakosok mit sem tarthatnak a' katonaságtól." Zsitvay a csabai főszolgabírót nevezte ki politikai biztosnak. 2 6 Polner Lajos január 6-án este 7 órakor kapta kézhez a megbízatást (gondosan ráírja az órát is a többi fontosnak tartott iratra is), s 8-án délután 4 órakor érkezik Zsákára, ahol fél óra múlva találkozik az érkező katonaság kapitányával. Mivel Polner Füzesgyarmaton átutazva úgy találta, hogy a városban nyugalom van, elhatározták a katonaság bevonulását. A rossz út miatt csak 9-én alkonyatkor érkeztek meg, s a főutcán összpontosítva szállásolták el a katonákat „a nélkül, hogy a nép csak kíváncsiságbul is csoportosult volna sőt a legnagyobb csend uralkodott mindenütt" — jelenti a főszolgabíró. A jelentés fogalrna^'ínya azonban jobban rámutat a valóságra: „...az egész város népe csendességben viselé magát, a legkisebb (ellenszegülésnek jelei) aktív ellenszegülésnek (jelei nem látszottak) jeleit nem mutatá". A zárójelbe tett részletek — a fogalmazvány áthúzott részei — mutatják, hogyan igyekezett Polner a jelentését úgy fogalmazni, hogy enyhítse a valóságot. Polner értesítette az elöljáróságot a katonaság érkezéséről, felelősségre vonta őket a történtekért. Valószínűleg ekkor tudhatta meg az ellenálló honvédek nevét és lakcímét, mert azonnal krrestette őket a csendőrökkel, majd dobszóval. A honvédek azonban idejében eltűntek. Polner később azt szerette volna megtudni, ki értesítette őket a katonaság érkezéséről, de azok azt vallották, hogy gyanították a katonaság érkezését, s mindig vigyáztak. Amikor pedig a dobszót hallották, akkor mentek ki Bucsa felé tízen, ahol már akkor öt honvéd tartózkodott. 2 7 Polner aznap este írt jelentésében még azt remélte, hogy katonai erő alkalmazása nélkül elő tudja állítani a honvédeket. Másnap, 10-én felhívatta az érintettek szüleit vagy testvéreit. Megmagyarázta nekik a „dolgok mibenlétét" — nyilván következményeit —, meghagyta nekik, hogy 11-én reggel 8 órára állítsák elő fiaikat. A jelenlevők azzal válaszoltak, hogy a „követelteket miután bujdoklóban vannak a rét között, alig ha tudják felhozni." Aznap délután értesült Polner arról, hogy hat testvér még a katonaság bejövetelekor kiment a bujdoklókhoz, hogy hazatérésre bírják őket. Meg is találták őket Monostor tájékán, a Gyániék tanyáján, de azt válaszolták, hogy készek magukat fegyverrel is védelmezni. A testvérek akciója csak arra volt jó, hogy Polner megtudta a honvédek tartózkodási helyét, s azt, hogy 14-en vannak együtt. Mivel az elbeszélés alapján semmi remény sem volt, hogy másnap a megadott időpontra jelentkezni fognak, Polner az elöljárósággal együtt 10 gyalogos és 7 lovas csendőr, valamint 12 gyalogos katona kíséretében éjfélkor kiindult a pusztára a bujdoklók megtámadására. Hajnal előtt oda is értek, de a honvédek csoportokra oszolva az „ott lévő nagy rétség belsejébe vonulták magukat." A katonaság ekkor három részre válva a leggyanúsabb helyeken „beszéd után" kereste őket a tanyákon és majorokban, de sikertelenül, mert „a szökevények az ezer meg ezer búvó helyekkel ellátott rét közé 322
