Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Czeglédi Imre: Erőszakos újoncozás, honvédüldözés Füzesgyarmaton 1851-ben

CZEGLÉDI IMRE: ERŐSZAKOS ÜJONCOZÁS, HONVÉDÜLDÖZÉS FÜZESGYARMATON 1851-BEN 1851. január 9-én a Parma gyalogezred két százada — mintegy 240 katona — tartott Zsákáról Füzesgyarmatra, hogy megtorolja a községben kialakult ellenállást, s példát statuálva elejét vegye a netalán fellépő hasonló „rebelliónak". A szabadságharc után nem ritka, de mégis feltűnő katonai kényszer alkalmazása beszédes bizonyítéka az osztrák önkényuralomnak. Az események a kiküldött politikai biztos feljegyzéseiből, jelentéseiből, a vádlottak és tanúk vallomásaiból pontosan rekonstruálhatók. Haynau uralmának egy éve alatt a Habsburg-ház minden valóságos és vélt sérelmét megtorolta a magyarokon. „Rendet" teremtett a szabadságharcát vesztett országban, olyan ..rendet", hogy a forradalmakon győztes európai hatalmak is megsokallták. ,.A Iki meghalt, hét meghalt, a kit felakasztottak, hát felakasztották; a kit börtönbe vetettek, hát ott sínylődött; a ki bújdosott, hát üldözték; a kinek elkobozták vagyonát, hát családja megtanult koplalni; a nép fiát elvitték katonának, hát ment; megrótták a népet terhes adóval „de plenitudine potestatis", hát arczának verejtékével fizette; az árvák, özvegyek sírtak — titokban; a polgárok átkozódtak titokban, a legrejtettebb kamrákban, jól bezárt ajtók s ablakok mögött — különben csend volt, mint a sírban van. És a hatalmasok ezt a „rend és nyugalom" állapotának nevezték" — írja Kossuth a korról.

1 S bár Haynau bukásával némileg enylhült a rémuralom, a rendszer kiépítésével járó újabb meg újabb rendeletek, a forradalmi egyének utáni meg nem szűnő kutatások, az új hatalom önkényeskedései félelemmel teli elzárkózásba kényszerítették az embereket, örökké rettegve a hatalomtól, mindig reimélve a változást.. Békés megye hangulatát jól érzékelteti egy-egy nyíltabb hangulatjelentés, amit havonként kellett küldeni a megyefőnöknek, így Polner Lajos 1850. december 31-i jelentése a csabai főszolgabíróság területéről: „...A nép átaljában, tót úgy mint magyar, vagyonosabb úgy mint szegény, értelmesebb s műveltebb osztályú és köz nép, mindenütt csendes és türelmes ugyan: de ezen csendes lepel, ezen türelmes arcz, a belső nyugodalom hiányával vagyon. A nép átaljában aggódó és az elégedetlenség jelei, — mellyek fájdalommal vegyítvék látszanak, tetteiben, magaviseletében, gondolatjaiban. A nép még most is egy más jövendő idők megérkezését remélve várja, s azok után sóvárog. Oka ezen várakozásnak, részint a leélt idők emlékezetében, részint pedig a népet érintett csapásokban rejlik; mert úgy érzi a nép, hogy családi és némelly anyagi tekintetben sok veszteséget szenvedvén, s annak nyomait érezvén semmi jóval nem kecsegteti magát. — Ezen jelentésemet teszem úgy a mint kívántaték hűen és lepel nélkül."

2 Különösen nehéz idők jártak a bukott szabadságharc honvédeire: Haynau válogatás nélkül soroztatta be őket büntetésből az osztrák hadseregbe — egyaránt közlegénynek, annak álszent hangoztatásával, hogy „ez nem büntető rendszabály, hanem a hadsereg szükséges kiegészítése." 40—50 ezer volt honvédet soroztak így be beláthatatlan időre. Nem csoda, ha szökött, aki csak tehette, s meghúzódott a puszták mélyén rokonok segítségével, vagy vállalta a társadalmonkívüli, kóborló életet. Volt, akinek szerencséje volt: 1850 márciusában és áprilisában enyhítettek a szigoron: életkor, családi állapot, vagyoni helyzet némi mentességet jelentett a besorozás alól, de az események után vajmi keveset hihettek a rendeletnek, s az 318