Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hentz Lajos: Mezőberényi "szolga béresek" öltözködése a XIX. század első felében

TÉNYEK, DOKUMENTUMOK EMLÉKEK HENTZ LAJOS: MEZÖBERÉNYI „SZOLGA BÉRESEK" ÖLTÖZKÖDÉSE A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN A XIX. század első évtizedeiben már elég jelentős számban alkalmaztak mezőgazdasági cselédeket, „szolga béresek"-et a mezőberényi telkes jobbágyok.

1 A község akkori elöljárósága igyekezett zökkenőmentessé tenni a béresek és a gazdák közötti kapcsolatokat, s távol tartani a községből a nem kívánatos elemeket, ezért — felsőbb rendelkezések alapján — nyilvántartotta a felfogadott béreseket, és rendszeres feljegyzéseket vezetett a béreseknek járó bérekről és a munkabér jellegű szolgáltatásokról.

2 A szolgalajstromok igen becsesek számunkra, mert adataik révén közelebb juthatunk a múlt század első felében élt mezőgazdasági munkásság életének megismeréséhez. A Békés megyei Levéltárban megtalálhatjuk az 1815-től folytatólagosan vezetett, egyben nyilvántartásként is használt bérjegyzékeket, a „szolga béresek bérének lajstroma"-it, néhány évfolyam hiányával 1852-ig. A szolgalajstromok francia fejjel készült füzetek. A fejrovatokba felírták a vezetendő tételeket: a gazda nevét, a szolga nevét, lakóhelyét, „classis"-át, valamint a készpénzben és egyéb szolgáltatásokban kiadandó járandóságok megnevezését. 3 A füzetben egymás alá írták sorba a eazdák nevét, melléjük a szolgájuk nevét és adatait, a készpénz és egvéb járandóságok összegét számjegyekkel, míg a félreértést nem okozó — a fejrovatban megnevezett — tételeket egyszerű vonalkával jelölték. Ha a béres kívánsága eltért a szokványostól, a rovatba külön bejegyzést tettek. Mivel a lajstromok főként adatokat tartalmaznak, lehetőséget nyújtanak számszerű értékelésekre és összehasonlításokra. Vizsgálódásunkat a berényi béresek öltözködésére terjesztjük ki, s annak alakulását, a fejlődés tendenciáit a számszerűségeken s az adatok arányaiban tapasztalható változások figyelembevételével kívánjuk feltárni. A béreseknek a gazdájukkal együtt általában január 1-én kellett megjelenniük a községházán a lajstromba vétel végett.

4 Erre már előzőleg a publikációkban felhívták a gazdák figyelmét, s ugyanakkor a béreseket is kötelezték, hogy délután 4 óráig ..minden szolga és béres haza álljon a gazdájához".

5 A béresek között sok volt az idegen, általában harmada, fele, néha a felénél is több származott idegen községekből.

6 Illetőségüket és jó magaviseletüket a magukkal hozott „passus"-szal, „levél"-lel kellett igazolniuk. Ilyet hozott magával Fazekas Péter békési születésű szolgalegény is 1835. december 31-i keltezéssel, valamint Nagy Mihály körösladányi béres is 1844. febr. 19-én.

7 1827-ben H. Kovács István szeghalmi béres adatai után feljegyzik, hogy „levele nincs".

8 A gazda és a béres nevének beírása után a béres „classis"-át jegyezték be. A lajstromok négy ,.classis"-ba sorolták a béreseket. Az első három osztályról az 1812. évi Békés vármegyei limitáció az alábbiakat mondjad a) az első cseléd, „öreg, vagyis Faragó, minden szerszámokkal számolni tudó" béres, 20* 307