Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Hentz Lajos: Mezőberényi "szolga béresek" öltözködése a XIX. század első felében

b) a „jó dolog tehető" béres, c) a „fickó vagy ostoros" béres, d) a negyedik osztályba nyilván az ezeknél is fiatalabb, csekélyebb munkaerőt képviselő gyermek béreseket soroltak. Az osztályozásban az „öreg" kifejezés nem jelentett feltétlenül öreg embert. Mivel az osztályozást 1819-től elhagyták, és helyette az életkort tüntették fel, alkalmunk van megállapítani, hogy a béresek átlagos életkora 22—23 év volt, a 30—40 éves ember elég ritka volt közöttük.

1" Az „öreg" kifejezés tehát nem annyira az életkort, mint inkább a jó munkabírást, a paraszti munkában való jártasságot és a megbízhatóságot fejezte ki. Az öltözködésre vonatkozó vizsgálódásainkat az 1816-os évtől kezdjük, mivel ez az év az első, melyből adataink vannak. Hogy az adatok esetlegességéből eredő hibákat elkerüljük, három év (1816—1817—1819) adatait egybe foglalva vonjuk le a következtetéseket, majd a fejlődés áttekintése érdekében vizsgáljuk a 10, majd a 20 év múlva bekövetkezett változásokat is, ugyancsak három-három év átlagában. A bejegyzett béresek száma az 1830-as évektől kezdve csökken ugyan, az öltözetdarabok előfordulási aránya így is jellemző. Ezek előrebocsátása után nézzük meg, mit mondanak a lajstromok adatai. A mezőberényi béresek öltözködésére is áll az a megállapítás, hogy öltözetük alapvető darabjait a vászonból készült ruhafélék alkották, éppúgy, mint országszerte a cselédség és a szegény parasztság öltözetét is.

1

1 A bértételek között jelentős helyet foglaltak el a „ruhafélék" és a „lábbelik". Az öltözet egyes darabjai, mint a bunda, a szűr stb. elég változatos arányokban szerepelnek, egyik béres az egyiket, másik a másikat kérte, a „pár fejér ruha" azonban szinte kivétel nélkül minden béres bérében szerepel. A „pár fejér ruha" a vászonból készült ing-gatya együttest jelenti, s ebből a béresek általában két párat kaptak, vagyis két inget és két gatyát. Formájukra természetesen az adatok nem utalnak, de feltételezhetjük, hogy az ing ugyanolyan rövid derekú, borjúszájú „fűzős ing" volt, mint amilyet a későbbiek során a mezőberényi férfiak — az emlékezések szerint — viseltek, a gatya pedig szűkebb és hosszabb volt, mint a század második felében viselt és általánosan ismert gatya.

1

2 Az ing és a gatya a cselédeknek egész évben viselt ruhája volt, ebben jártak télen-nyáron. E tény mellett bizonyít az is, hogy pl. 1816-ban a 105 mezőberényi béres közül mindössze 17 kapott bér fejében nadrágot, mégpedig az akkor még viselt szűrnadrágot, „fejér ruhát" viszont csaknem mindegyik. A béresek inges-gatyás öltözetét nyakravaló és pruszlik egészítette ki, bár ez több béresnek hiányzott a ruházati együtteséből, mert pruszlikot mindössze 27-en, nyakravalót 33-an kértek 1816-ban. Nyakravalót már a gyermekek is viseltek, pl. 1826-ban Kovács Mihály, Sáli András, Sultz János 13, 14, 15 éves gyermekek is kaptak nyakravalót. Valószínűleg egész éven át kalap-ot hordtak. A bértételek között „sipka" is szerepel, ez valószínűleg a ma is hordott báránybőr sapka volt, azonban ebből mindössze egyet kértek (1816), míg kalapot 86 esetben. A lábbelik között „új" és „fejelés" „csizma", valamint a bocskor szerepel. A kialkudott bocskorok nagy száma (171 pár) arra utal, hogy nyáron, munkában ez volt az általánosan hordott lábbeli, s általában két párat kaptak belőle. Bocskort viseltek még az 1840-es években is, bár ekkor a jelentősége már kisebb lehetett, általában egy-egy pár szerepel a bértételekben. A bérjegyzékek fejrovatai a bakancsot is feltüntetik, azonban pl. 1816-ban egyetlen mezőberényi béres sem kapott ebből a lábbeliből, 1819-től kezdve pedig fel se vették a bérjegyzékekbe. Ügy látszik, ennek a viselete akkor még nem terjedt el a béresek között. A ruházat téli elemeit a bőrből és a szűrposztóból készült ruhák tették. A posztóból készült ruhát a múlt század első két évtizedében nem viselték a mezőberényi „szolga béresek", a szórványos előfordulásból legalábbis erre következtethetünk. A posztóruhák csak a 20-as, 30-as évektől kezdve kapnak helyet a béresek öltözetében. A téli ruhadarabok közül a bunda és a szűr egyenlő jelentőségű ruhadarab maradt a század első felében, a szűrdolmány — írott anyagunkban kankó — azonban a század folyamán fokozatosan kiszorul az öltözetből, s helyét a ködmön foglalta el. A ruházat fejlődésében jelentkező tendenciát az alábbi táblázat mutatja: (Az évszám alatti szám a lajstromozott berényi béresek számát mutatja.) 308