Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 2. szám - Szíj Rezső: A Kner-család útja Gyomáig és a nyomda első esztendei (II. rész)

arra, hogy Kner Izidor munkássága iránt a bizalmat a legmagasabbra fokozza. A lapot ingyen küldte meg a jegyzőségeknek. Első oldalait fölajánlotta számukra, a közigazgatás problémáinak megvitatására. Bejelentette, hogy ha váratlanul sürgős ügy merülne fel, a lapot soronkívül és ingyen jelenteti meg és természetesen bérmentve küldi szét. A lap utolsó oldalait hirdetések számára, ugyancsak költségmentesen ajánlotta fel a községeknek. Tisztában volt azzal, hogy — látszólag — az árszabása magasabb, mint az „Olcsó Jánosoké". De ha szem előtt tartjuk a föntiek mellett még azt is, hogy bérmentve szállított, amivel többféle kellemetlenségtől óvta meg a rendelőt, hogy a lehető leggyorsabban intézte el a beérkező rendelést, mert hiszen az állandó nagy raktári készlet az azonnali postázást tette lehetővé, továbbá figyelembe véve a minőségi különbséget, nyugodt lélekkel írhatta: az ő árszabása valóban a „legolcsóbb". Pedig még ezzel nem is mondottunk el mindent. Például amikor 1900 decemberében az egész Monarchia területén 30— 40%-kal megdrágult a papír, értesíti a jegyzőket, hogy nyomtatványai 1901 tavaszáig a régi áron vásárolhatók. Ugyanekkor fölhívja figyelmüket arra, hogy szerezzék be már most a jövő esztendőre szükséges papírmennyiséget akár nála, akár másnál, mert „az árak mind rosszabbra fordulása biztosra vehető". Ebben az időben Kner Izidor már a történelmi Magyarország területén élő összes nemzetiség nyelvén tud készíteni közigazgatási nyomtatványokat. Még a cirill betűket is beszerzi, hogy ezek hiánya se akadályozza a nyomda fejlődését, s erről külön értesíti az érdekelteket. Ebből és ehhez hasonló számos egyéb előzékenységből látniok kellett a közigazgatás embereinek, hogy Kner Izidor személyében nemcsak üzletféllel van dolguk, hanem munkatársukkal is, aki ötleteivel, tanácsaival, újításaival hivatalos fölszólítás nélkül is előáll, mert nemcsak a maga anyagi hasznára tekint, hanem időt és pénzt takarít meg a közigazgatás embereinek is. Amikor a Községi Ügykezelés megszűnt, szerepét — 1902-től — a Röpke Lapok című, gazdagon illusztrált, mintalapokkal és kártyákkal, báli meghívókkal ellátott folyóirat számai pótolták. Felváltva, egyszer az érdeklődő nagyközönség, másszor pedig a jegyzőségek és a főszolgabírói hivatalok számára jelent meg, tehát váltakozó alcímmel és ennek megfelelő tartalmi módosulással. Mégis úgy, hogy mind a nagyközönség (báli, egyesületi meghívók), mind a közigazgatás megtalálta bennük a számítását. Ily nagyfokú alkalmazkodás s az ezzel együttjáró kifogástalan nyomtatványkészlet, a pontos kiszolgálás érteti meg, hogy hat évtizeden keresztül, tehát 1944-ig, miért élvezte a Kner-nyomda a magyar közigazgatás embereinek föltétlen bizalmát. E növekvő feladatok megkívánták a nyomda helyiségproblémáinak végleges megoldását, valamint az üzem műszaki berendezésének és nyomdai fölszerelésének további korszerűsítését. A nyomda fejlődésével természetesen együtt járt a munkások számának gyors emelkedése is. Kezdetben a könyvkötészet és az expedíció két helyiséget foglalt el, maga a család — hét fő — három szobás lakásban szorongott. Később még ebből is el kellett venni egyet, amikor egy kisebb méretű amerikai gyorssajtó és a 269