Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 2. szám - Szabó Ferenc: Az Alföld-fiumei vasút Békés megyei szakaszának építéstörténete (1862-1871)

szolgabíró.

1

5 ,,... komolyan fenyegetődző hangulat uralkodik ... melyről félő, hogy rend- és csendellenes tettekben is kitörend" — figyelmeztetett ugyanakkor a csabai szolgabíró is.

1

6 Ebben a szorongatott helyzetben a helyi hatóságok a kormányszervektől várták a megoldást, főképpen a munkalehetőség megteremtését, az ehhez szükséges pénzösszeg utalványozását. A megye élén álló főispáni helytartó felterjesztésére, méginkább a Békés vármegyei Gazdasági Egyesület 1863 júniusában kelt felségfolyamodványára, amely a munkanélküli tömegek foglalkoztatására az alföldi vasút földmunkáinak megindítását javasolta

1' — hosszú huzavona után — 1863. október 23-án a Helytartótanács megengedte a földmunkák elkezdését a Békéscsaba—Szeged—Szabadka közötti szakaszon. Az ínségenyhítésre szánt állami hitelből 750 000 osztrák értékű forintot engedélyeztek erre a munkára, 230 000 köböl föld megmozgatását tervezve. (Ebből 85 200 köböl munkáit végezhette Békés megye, ugyanannyit Csongrád, Csanád megye pedig 42 600 köblöt.) A Békés megyei vasútépítő érdekeltség, Trefort és köre kapta feladatul a Békéscsabától Hódmezővásárhelyig terjedő pályaszakasz építésének irányítását. E szakaszra küldhette a megye a közigazgatási úton nyilvántartott és szervezett munkaerőt, a nincstelen ínségesek közül, napi 45 krajcáros nyomorúságos napszámbér ért.

1

8 Az 1863. október 23-i — jócskán megkésett — engedélyt általános öröm fogadta, de ez nem tartott sokáig. Különböző értekezleteken megállapodás született, hogy a munkát Csabán és Orosházán egyszerre kezdik meg, Szeged felé haladva. A csabaiakat Radnics Imre Csabán székelő vasúti mérnök, az orosháziakat, ill. az orosházi szakaszra (a Monori csárdától a Kutasi csárdáig, azaz a mai Székkutasig) irányított munkásokat Boros Béni hódmezővásárhelyi vasúti mérnök igazítja el — szólt a megegyezés.

11

1 Mindenki készen állt a munkára, még a téli hideg beállta előtt keresni szeretett volna, de a szükséges pénz csak november 20-án érkezett meg, akkor is oly kevés (mindössze 30 000 forint), hogy Békés megye félszázezer munkára váró nincstelenjéből mindössze 800-at lehetett volna fölfogadni!'

2

0 Időközben — november elején — 2000 Békés megyei agrárproletárt alkalmaztak a tiszai töltésépítéshez, több mint ezret a Körösök és a Berettyó szabályozásához. A Tiszához küldöttek zöme az embertelenül rossz elhelyezési viszonyok (az éjszakát a szabad ég alatt kellett volna tölteniök, méregdrágán kaptak élelmet stb.) otthagyta a munkát, visszatért lakóhelyére. A visszatérők között orosháziak és csabaiak egyaránt számosan voltak. Hazatérve a közelebb eső vasúti munkáknál szerettek volna elhelyezkedni,

2

1 de azok még mindig nem indultak meg. Békéscsabán 1863. november 15-én a bíróválasztás alkalmával a napszámosok már zavargásban törtek ki.

2

2 A légkör pattanásig feszültté vált, nem utolsósorban amiatt, hogy a mérnöki előmunkálatok hiányaira hivatkozva a földmunkák tényleges megkezdését december elsejére halasztották. Ezt a döntést azonban nem tették megfelelően közhírré, s ennek tudható be a hangulatot tovább élező eset: November 24-én, amikorra a kezdést eredetileg kitűzték, 200 orosházi agrárproletár szerszámokkal együtt elgyalogolt a csabai határba, mert úgy tudta a hatóság, hogy a munkát ott kezdhetik.

2:

i Az elcsigázott emberek felháborodva vették tudomásul a „tévedést", visszagyalogoltak Orosházára. Otthon azt a hírt keltették, hogy a csabai határból a csabaiak minden idegen mun206