Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 2. szám - Szabó Ferenc: Az Alföld-fiumei vasút Békés megyei szakaszának építéstörténete (1862-1871)

delkező Trefort Ágoston (1817—1888) csabacsűdi földbirtokos, a későbbi miniszter volt. Trefort 1850—1861 között a megyében élt, látszólag a politikától elvonulva gazdálkodott, az 1860—61-es rövid „alkotmányos" időszak idején a megye alispánja és országgyűlési követ volt. ö is, a fővárosban élő Eötvös József is (akinek felesége közel 2000 kat. holdat birtokolt Szentetornyán), meg az 1848-ban főispánságot viselő Wenckheim Béla is — 1867 után szintén miniszter lett, Eötvössel együtt — a kiegyezés előkészítésén munkálkodó Deák Ferenc köréhez, irányzatához számítható. Az előmunkálati engedély birtokosai, a vonalépítés fő kezdeményezői fogékonyak voltak a gazdasági fejlődés követelményei iránt, de a néptömegek számára nem kívántak többet adni a polgári demokrácia nagybirtokrendszerrel átszőtt formájánál. Az 1862 szeptemberi előmunkálati engedélyt Trefort és érdektársai kezdettől fogva úgy értelmezték, hogy az új vasútvonalat Nagyvárad—Békéscsaba—Szegeden túl Szabadkáig, onnan pedig a Dunán át Nagykanizsa felé egészen Fiúméig kell kiépíteni. így akartak az alföldi gabonának jó külföldi piacot biztosítani — közvetlenül tengerre szállítva.

9 A vonal tervének közhírré tételét az érintett városokban, községekben vasútügyi bizottságok alakulása követte. Mindenütt sikerrel gyűjtötték össze a lakosság, a földbirtokosok és a közpénztárak felajánlásaiból az előmunkálati költségeket.

1

0 A Szolnok—Arad közti vonal tervezésekor, ill. kiépítésekor vasút nélkül maradt, de vasutat akaró Gyula és Orosháza vezetése is megtette a magáét." (Az előzetes felmérések és a tervkészítés 1863 nyarán és őszén zajlottak le; erről szinte semmit sem tudunk.) Vasútépítés ínségmunkásokkal (1863—1864) Az 1863-as esztendő rendkívüli viszonyai — ma már ezt szerencsének mondhatjuk a szerencsétlenségben — az alföldi vasút építését nagymértékben elősegítették. 1863 az egyik legaszályosabb, legterméketlenebb év volt az Alföld történetében. A tavasztól kezdve állandósult, kegyetlen szárazság miatt a gabona és a tengeri a vetőmagot sem adta vissza, kiégtek a legelők, pusztultak az állatok. A hivatalos adatok szerint 50 000 Békés megyei földmunkás és napszámos és családja került a legnehezebb helyzetbe, az éhhalál közvetlen fenyegetése elé.

1

2 Az évi legfontosabb munkaalkalmat, a szűk kenyérkereseti lehetőséget jelentő nyári aratást és lóval nyomtatást elvitte az aszály. Június végén Békéscsabán 3300, Orosházán 1174, Endrődön 3596, Gyomán 3944, Gádoroson 1139 személy volt teljesen munka nélkül.

13 A hatóságok és a földbirtokosok, állandóan és joggal, az éhségtől hajtott agrárproletár tömeg kitörésétől, lázadásától rettegtek. A megye főispánja már augusztusban rémülten jelentette a Helytartótanácshoz: „ ... ha ezen az éhség miatt elkeseredett néposztály a segélyre várakozást megunja, nem kérelem útján fogja egy napról más napra az élelmet megszerezni, hanem szétszaggatja az engedelmesség kötelékeit s az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető kitörésekben fogja nyilvánítani elkeseredettségét.. ,"

1

4 „ ... folytonosan csoportosulva az utzákon és nyilvános helyeken ácsorog a munkás osztály — ha őket elszélyedésre szólítjuk fel, követelőleg azzal válaszolnak, hogy vagy munkát vagy kenyeret adjunk számokra" — írta novemberben az orosházi 205