Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 2. szám - Szabó Ferenc: Az Alföld-fiumei vasút Békés megyei szakaszának építéstörténete (1862-1871)

A vonal létesítésének „előtörténete" Az alföld—fiumei vasútvonal születésének szorosabban vett históriája — az előmunkálati engedély megadásától a forgalom megindulásáig — kilenc esztendőre terjed s két főbb szakaszra bontható. Élesen elkülönülő első része az 1867-es kiegyezés előtti évekre (1862—1864), második fele pedig a kiegyezés utáni esztendőkre (1867—1871) esik. Az 1860-as évtized első felében csak elszórt vasútépítések folytak hazánkban, az 1867—1873 közötti időszak viszont a nekilendülő kapitalista vasútfejlesztés egyik fénykorát jelentette, hiszen e hét év alatt több mint 4000 km hosszúságú vasutat adtak át a forgalomnak Magyarországon.

6 A Nagyvárad—Békéscsaba—Orosháza—Hódmezővásárhely—Szeged közötti vonal gondolata a szabadságharc előtti tervekben nem szerepelt. Széchenyi István 1848 januárjában kelt nevezetes javaslata

7 a Dél-Alföld e részének az országos forgalomba történő bekapcsolására elegendőnek tartotta a szolnok— aradi vasút kiépítését (Szolnok—Szarvas—Csorvás—Magyarbánhegyes— Dombegyháza—Arad felé vezetve!), s Gyulának és Csabának a vasúthoz kőúttal való bekötését. Orosházát Széchenyi tervei nem érintették. Mezőtúrt és Szentest kőutakkal Szarvasnál kívánta a vasúthoz kapcsolni. Az általa javasolt Szeged—Makó—Arad közötti kőút Mezőhegyest és Battonyát is érintette volna. Az 1854 óta meglevő pest—szegedi és az 1858-ban megnyitott szolnok— aradi vasút vonzáskörének megismerése után, összefüggésben az 1850-es évek általános gabonakonjunktúrájával, a piacra termelő nagy- és középbirtokok érdekeivel — hamar megmutatkozott a Tisza szegedi szakaszától Békéscsabáig húzódó, nagy kiterjedésű, kitűnő termelési adottságokkal rendelkező területen a gyors és korszerű szállítási megoldást jelentő vasútvonal hiánya. A megfelelő értékesítési lehetőséget elsősorban a Békés megye déli és nyugati felében, továbbá a Csongrád megye tiszántúli részén levő nagybirtokok urai, részben pedig az eladható gabonával rendelkező mezővárosi földesgazdák kívánták megteremteni. Az osztrák önkényuralom 1860—61-ben mutatkozó erővesztése, az osztrák és a magyar uralkodó osztályok közeledése nyomán 1860ban lehetőség nyílt a megyénkbeli földbirtokosság érdekvédelmi szervezete, a Békés vármegyei Gazdasági Egyesület megalakulására. Az oda tömörült nagybirtokosok indították el — első helyen saját közvetlen érdeküket nézve, azt viszont kétségtelen előrelátással szolgálva — az ún. alföldi vasút létesítésének gondolatát, nagy szorgalommal népszerűsítve azt minden lehető fórumon. 1862. szeptember 29-én kelt a négy megyénkbeli nagybirtokos — báró Wenckheim Béla, báró Eötvös József, gróf Károlyi Sándor és Trefort Ágoston — részére kiadott helytartótanácsi előmunkálati engedély, amely több alternatívát tartalmazott: 1. Vonalépítés Mezőtúrról vagy Gyomáról Szarvason át Orosházára s onnan a Tiszáig. 2. Békéscsaba—Orosháza—Vásárhely—Szeged. A Helytartótanács a Gyoma—Szarvas szárnyvonal mellett a Békéscsaba—Szeged közötti vonal szükséges voltát hangoztatta.

8 A vonalépítési előkészületek fő szervezője, a formálisan is megalakult Békés megyei földbirtokos érdekeltség ügyes és mozgékony gyakorlati és szellemi irányítója, a megfelelő közgazdasági és műszaki tájékozottsággal ren210