Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 1. szám - SZEMLE

— indonéz folklór), s rámutat a tudo­mányos összehasonlítás konkrét ered­ményeire, a hipotetikus kapcsolatok, összefüggések problémáira. Számba veszi a hagyományok ván­dorlásáról, a kultürbotanikai tényezők hagyományátvivő szerepéről szóló elmé­leteket (Liungman), értékeli a nagy ösz­szefüggések áthidalásában játszott sze­repüket, de utal arra is, hogy a vándor­láselmélet alkalmazásában az újkori munkaerővándorlás vizsgálata bizto­sabb eredményeket hozhat. Az újkori európai mezőgazdasági szo­kásokat vizsgálva különösen figyelemre méltónak tartja az ún. domináns érde­kek koncepcióját (Eskeröd), noha — helyesen — hangoztatja, hogy az agrár­kultusz kutatásában egy szempontnak tekinthetjük a többi közt. Egyik legfon­tosabb kérdésnek tekinti a szociális és gazdasági tényezők szerepének vizsgála­tát a paraszti szokások feldolgozásában (Weber-Kellermann), amelyek számba­vétele hosszú időn át háttérbe szorult. A szociális tényezők rendkívül külön­böző megjelenése miatt általános érvé­nyű megállapítások igen nehezen von­hatók le, számtalan helyi adat feldolgo­zásának összegzését igényli. Sokoldalúan foglalkozik a változás­kutatások európai és magyar erédmé­nyeivel és súlyával, a kalendáris napok­hoz fűződő mezőgazdasági hagyomány­nyal (Csicserov, Vilkuna). a szintjáték­szerű szokásoknak, maszkos játékoknak az agrárkultusszal való összefüggésével (Meuli, Propp), ezek funkcionális sze­repével, a munkaszerszámoknak a hie­delemmel, a szokásokkal való kapcsola­tával (Schmidt), a mezőgazdasági népes­ség migrációjával, belső vándorlásával, áttelepülésével, a gépek, a munkatech­nika változásának hatásával, ugyancsak az európai és magyar kutatások tükré­ben. A mezőgazdasági szokások, hiedelmek struktúráját vizsgálva az adaptáció és a diffúzió problémakörét is felöleli, kü­lönös tekintettel a magyar agrárrítu­sokra, hiszen ezek adaptálása az állat­tartás és a pásztorkodás köréből, illet­ve a belső diffúzió, fontos, jelentős. A hazai hagyománykutatás nem nélkülöz­heti a településtörténeti elemzést sem. Külön foglalkozik a magyar mezőgaz­dasági néphagyomány történetiségével, valamint a mezőgazdasági kultúrának az egész agrárkultuszra ható mai sze­repével. A közép- és kelet-európai nép­hagyomány összefüggéseit vizsgálva a magyar mezőgazdasági kultusz egyik fontos határkövét a keresztény hitre való áttérésben látja. Kísérletet tesz az ezt megelőző magyar agrárrítusok ki­következtetésére. Elsődlegesnek tartja a magyar földművelés kialakulása kezde­tének megállapítását. A legújabb kuta­tások alapján elfogadja a magyarság honfoglalás előtti földművelését, ezzel párhuzamosan számol a mezőgazdasá­gi rítusok egy rétegével, amelyet a hon­foglalás előtt a magyarság már ismert. Ilyen ősi jellegű rítusoknak tartja a ve­tési kenyér (Békés megyei recens pél­dákat is idéz), a szántóföldi tojásva­rázslás, a tarlón hagyott kalászok szo­kását. Véleményünk szerint megnyug­tató megoldást ajánl a később megho­nosodott hagyomány etnikai jellegére vonatkozóan: „nemcsak a múltba mé­lyen visszanyúló szokásokat tekinthet­jük magyarnak, specifikusnak ... egy szokás lehet etnikus specifikum vala­mely közösségben akkor is, ha csak né­hány évszázada gyökerezett meg, de funkcionálisan az adott közösségben döntő szerepe volt. így pl. gondoljunk csak a palóc fcisze-szokásra." „A magyar néphit és népszokás egy bizonyos ré­tege idegen eredetű, a hagyomány hor­dozóival együtt magyarrá vált néphit és népszokás." Megállapítja, hogy a szokások, a ha­gyomány vizsgálatát nem végezhetjük a parasztság gazdasági-történelmi átala­kulása tényezőinek figyelembe vétele nélkül. A mezőgazdasági kultusz funk­cióinak eltolódása, megváltozása a ka­pitalizálódás óta különösen meggyorsult. Napjainkban a társadalmi-gazdasági for­radalmi átalakulás, a hagyományos földművelés megszűnése, a műveltségi szint emelkedése lényegében rövid időn belül az agrárhagyományt rendkívül gyorsan eltünteti. A kutatás ma már nem az élő gyakorlatra, hanem csupán az emlékezetre támaszkodhat. Az agrárkultusz szakirodalmának ilyen sokoldalú, magasszintű kötetbe foglalása valóban szükséges volt ahhoz, hogy bármely ágazatának megnyugtató szintézisét elvégezhessük. Csupán egy tanulságot szeretnénk kiemelni: A ku­tatási törekvések, irányok tüzetes rönt­genképe csontvázszerűen rajzolja meg az egyes elméletek egyoldalúságát, mert pl. az olyan rokonszenves elmélettel 182

Next

/
Thumbnails
Contents