Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 1. szám - SZEMLE

dolgozó kutató is, mint Eskeröd, az „uralkodó érdekek" koncepciójának egyetemes jellegűvé erőszakolása közben statikus képből von le következtetést, ugyanis amikor a szokások elhaló szakaszában a természetfölöttit már nem észlelve bennük, bizonyos szokásokat csak mindennapi munkavégzésnek vagy tréfának tekint, nem veszi figyelembe, hogy korábban mágikus tartalmuk volt, s hogy számos fejlődési tényező hatására váltak egyszerű beidegzett cselekedetekké. Végül: a szerző kutatási módszeréről képet kapunk olyképpen, ahogyan a fentiekre alapozva a gyűjtött magyar mezőgazdasági néphagyományt fel fogja dolgozni. Korszerű módszerről és elemzésről van szó, amelyet néhány új vonással gyarapítva a néprajztudomány legújabb komplex vizsgálati metodikáját alkalmazva valósít meg: a magyar mezőgazdasági néphagyomány részletes konkrét vizsgálata, időbeli-térbeli, társadalmi-gazdasági összefüggéseinek, mozgásának, változásának megközelítően teljes számba vétele, szoros kontaktusban a környező és az európai népek agrárkultuszával. MÁRAI GYÖRGY: A GYULAI ÁLLAMI GAZDASÁG JUBILEUMI EMLÉKKÖNYVE Eredetileg a szocialista mezőgazdasági nagyüzem minta-típusának, a mezőgazdasági nagyüzem előőrsének szánták az állami gazdaságokat. Az volt a hivatásuk, hogy a mezőgazdasági gépállomásokkal együtt a magyar mezőgazdaság szocialista átszervezésében rajuk, mint bázisokra, támaszkodhasson. Példaképnek szánták az alakuló termelőszövetkezetek számára, ahol nemcsak a nagyüzemi gazdálkodás fortélyait tanulhatták meg, hanem az állami gazdaságoktól nemesített vetőmagvakat, továbbtenyésztésre alkalmas állatállományt vehettek át. Húsz év alatt a mezőgazdasági termelőszövetkezetek elsajátították zömmel a szocialista nagyüzemi gazdálkodást, felnőttek az állami gazdaságok mögé, sőt mellé, kiemelkedő termelési eredményeikkel. Ezek ellenére semmiben sem halványodott az állami gazdaságok eredeti rendeltetése. Gyulán 1950. évben a földrendezés során a Schneider-tanya körül alakították ki a Gyulai Állami Gazdaság szentbenedeki központját és a kétegyházai műút túlsó oldalán a józsefbenedeki területeit, amikor is 1952. évben földkönyv szerint 1362 kh-t mondhatott magáénak az állami gazdaság. A Gyulai Tangazdaság, mely a Kertészeti Technikum oktatási céljaira szolgált, ugyancsak az 1950-es években a városi gazdasági galbácskerti részlegéből nyert kialakítást és az 1959. évi földkönyvben 754 kh-t mutattak ki javára. 1960. évi nagy felfejlesztés során további bővítések történtek, majd 1968. évben fuzionált a Gyulai Állami és a Szabadkígyósi Tangazdaság: Gyulai Állami Tangazdaság címén, amikor a szabadkígyósi tangazdaságot is ide csatolták. Ez idő szerint 3689 hektár és 4727 négyzetméter területen folytat a gyulai határban termelést. A 20 éves jubileum alkalmával 40 000 Ft-os költséggel kiadott 310 oldalas emlékkönyv nem vállalta azt a feladatot, hogy e húsz év termelési módszereinek és eredményeinek szakszerű elemzését és kritikáját adja, hogy ebből iránymutatást hámozzon ki a jövőre nézve. Csupán tájékoztatót ad a termelési ágak és azok eredményei felől, de nyilván jóval korábbi adatok alapján, mert hiányoznak az ismertetésből azok a legfrissebb adatok, melyek nemcsak jövedelmezővé, de az érdekelt szakmai körökben tekintélyessé is tették a Gyulai Állami Gazdaságot. Nem történt említés a higiénikus tej nagyüzemi előállításáról, szállításának megszervezéséről éppen úgy, mint a bikahízlalás olyan új mószeréről mely lényegesen lerövidítette a hizlalási időt és a hizlalt állatokat egy időben extrém A. mi183