Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 1. szám - SZEMLE

és négy ábrát foglal magába. E fejezet olyan broblémakört ölel fel, amely azon településekkel foglalkozik, ahol az ország népességének többsége, 55,5%-a él. A jelentőségét fokozza, hogy a falvakkal viszonylag keveset törődött az elmúlt időszakban a településkutatás, különösen keveset pedig az urbanizálódás aspektusából. A községi településrendszer növekedésének kérdéseit hat részfejezetre bontva tárgyalják a szerzők, mégpedig előbb a községhálózat fejlesztésének általános kérdéseit taglalják, azután a városias jellegű községek, a városi agglomerációkhoz tartozó községek, tömeges üdülőés idegenforgalmi jelentőségű községek, a mezőgazdasági jellegű községek és a tanyarendszer, végül a bányásztelepek problémáinak bemutatására kerül sor. A tárgyalás tehát bizonyos funkcionális kategorizálás alapján megállapított településcsoportokat vesz vizsgálat alá. A szerzők megállapításai és azok bizonyítottsága helytállóak, azonban a mondanivalóban többre is lehetett volna vállalkozni, mint amit az eddigi kutatások már produkáltak. Kissé meglepi az olvasót az előző és következő fejezetek frissessége, az újszerű mondanivaló mellete ezen fejezet számos ismétlése és az egyéb irodalomból már ismert megállapítások felsorakoztatása. Különösen aránytalannak tűnik a tanyarendszerről mondottak bősége, ahol különösen sok azon mondanivaló, ami részben nem a mai problémákkal foglalkozik, részben egyéb helyeken bővebben került kifejtésre. A szerkesztésben az előző fejezetekben már elmondottak elhagyására mód nyílott volna. „A városfejlesztés távlati irányai" 33 oldalas terjedelemben, talán a legértékesebb fejezetnek ítélhető. A szerzők a jövő városfejlesztésének irányait arra a reális gazdasági alapra helyezik, amely nélkül a jövőt megítélni vajmi bizonytalanul lehet. A társadalmi-gazdasági fejlődés várható irányait számításba véve rajzolják meg a jövő településhálózatát. Ezen az alapon tárgyalják a településhálózati fejlesztési koncepciót. A társadalmi-gazdasági fejlődés és településhálózat-fejlesztés közötti kapcsolatteremtés tulajdonképpen az azóta már kormányrendeletében megjelent (1006/ 1971.) területfejlesztési koncepció alapjára helyezve történt, ami így átfogó összefüggő és egységes képként tárul elénk. Egyben tulajdonképpen feladatokat is megjelölnek a szerzők a regionális településkutatás számára. Békés megye szélesebb körben e könyv alapján megismerheti a megye településeinek besorolását a településhálózati hierarchiába, amit a Kormány 1007/1971. rendelete tartalmaz. Ezek szerint Békéscsaba — Kaposvár, Kecskemét, Nyíregyháza, Székesfehérvár, Szolnok és Szombathely mellett — felsőfokú központ szerepkört fog ellátni a jövő településhálózatában. Középfokú központok lesznek: Gyula, Orosháza, Szarvas. Részleges középfokú központi szerepkört lát el Békés, Gyoma, Endrőd és Mezőkovácsháza. Az utolsó fejezetben a szerzők számba veszik a településfejlesztés, városfejlesztés szabályzóit. Így: a) a már meglevő területi struktúra; b) az erre orientált, vagy ezt érintő kormányzati elhatározások; c) a közvetve vagy közvetlenül hatő gazdasági ösztönzők; d) hatósági (adminisztratív) eszközök e) elvi (informatív) jellegű eszközök; f) szervezeti eszközök. A könyv hasznosságát és időszerűségét már az előzőekben indokoltam. Ehhez csupán annyit kell még hozzátenni, hogy igen széles olvasótáborra tarthat igényt szakemberek és érdeklődők körében éppen úgy, mint pedagógusok, városvezetők vagy általában a vezetők körében. Amint a kormányrendeletek is szabályozzák általában a magyar település- és területfejlesztését is, úgy e könyv ennek maradéktalan gyakorlati végrehajtásához nyújt hasznos elméleti ismereteket. 178