Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 1. szám - SZEMLE

lása, a közlekedési vonalak irányulása, mind olyan egyedi változatokban jelennek meg, ami a létezés és fejlődés legvaskosabb megnyilvánulása." 2. A következő következtetése, amire eljut, hogy az egyedi változatosság között és mögött fel kell ismerni az általános törvényszerűséget, a szabályszerűséget. „Nincs olyan egyedi változat — szegezi le a szabályt —, ami valamilyen törvény alá ne tartozna. A tömegesen azonos jelenségekben éppúgy törvények ismerhetők fel, mint a legmeghökkentőbb egyediségben." 3. Végül a legjellemzőbb megállapítása: a dolgok alakítása szempontjából hiábavaló minden uniformizálásra való törekvés, „ezt nem tűri el az élet, sem a fizikai-anyagi, sem a társadalmi-történeti valóság. Legközelebbről: hiába akarnánk a települési rendszert méreteiben és szerkezetében egységes sémákba szorítani, az ilyen próbálkozást eleve meghiúsítja az élet." Ennek ellenére könyvében mégis megkísérel a települési alakzatok körül rendet teremteni, sémákat alkalmazni, jól felismervén, hogy az ilyen megoldás „a történelem és társadalom legfőbb érdekessége és a társadalomformálás legmagasabb rendű emberi izgalma." Helyesen érzékeli Erdei Ferenc: „Kétszeres izgalom vár arra, aki belemerül egy-egy adott terület történeti valóságába. Érzékelheti a konkrét egyedi jelenségek különleges ízeit, színeit és izgalmasan érdekes kombinációit, ugyanakkor mindezek mögött általánosan ható törvényszerűségek érvényesülését foghatja fel." Ezért van az, hogy bár könyve lapjain Hódmezővásárhelyről, Makóról, Szentesről beszél, de az ezekről a városokról felfedett törvényszerűségek ráillenek Békéscsabára, Orosházára és Gyulára is. Kényes, csak hosszabb távlatban megoldható kérdésre tapint rá a könyv megye, járás, város, község fejezete, mely a települési-társadalmi viszonyok és a területi igazgatási keretek közötti feszültségek problémáját tárgyalja. Különösen élessé vált e feszültség a technikai fejlődés gyorsulása korában, az urbanizáció rohamos terjedése következtében. Erdei Ferenc e kérdés részletes kifejtése során kimutatja, hogy a települések alapszintjén két tendencia jelentkezik világszerte: egyik, a települési koncentrálódás nyomán mind több település nyer városi igazgatási rangot; a másik: a községek mind nagyobb méretűek lesznek, nemcsak egy-egy település növekedése nyomán, hanem mind gyakrabban úgy is, hogy több kisebb települést közös igazgatási szervezetbe vonnak össze. E körben két kérdéssel foglalkozik részletesen: 1. hogyan igazgassa a város a vidéket; 2. továbbá a központi kormányzat és a helyi önkormányzat egyensúlya kialakítása problémájával az állami igazgatás hierarchikus rendszerében. Megoldásként azt a kívánalmat fejezi ki, hogy alapszinten, „városokban és községekben — az önkormányzat messzemenő érvényesülését kell megvalósítani, területi középszinten pedig a központi önkormányzat koordinálását kell megoldani." Általános érvényű tapasztalatokat von egységes alapelvekbe a vizsgált terület munkahelyeire vonatkozó vizsgálódása is. A könyv idevonatkozó megállapításai a dél-alföldi terület egész mezőgazdasági-ipari területére érvényesek. Alapelvként állapítja meg az urbanizáció áltlaános törvényszerűségeként, hogy a vizsgált területen csökkent a családi munkaszervezetben dolgozók száma és mind nagyobb hányadnak társadalmi munkaszervezetben van a munkahelye. Országunkban jelentékenyen meggyorsította ezt a folyamatot a szocialista átszervezés, aminek folyományaként alig több mint egy évtizednyi idő alatt a családi munkaszervezetben dolgozó önállók száma a korábbinak töredékére csökkent. A városiasodás oldaláról vizsgálva a szerző ezt a folyamatot úgy fogalmazza meg, hogy kivételessé vált a vidékies lakáshoz-háztartáshoz kapcsolódó családi kisüzem, és szabálylyá lett a városias, házon kívül, a társadalmi szervezetben végzett munka. Különösen a főfoglalkozás körében nyilvánult így meg a felődés folyamata. Kiegészítője maradt viszont továbbra is a főfoglalkozásnak a kisegítő jellegű keressetkiegészítést vagy önellátást szolgáló ház-körüli-családi foglalkozás széleskörű továbbfolytatása. Jellemző jelensége e folyamatnak, hogy az élet kétfelé válik: a lakás és a munkahely szférájára. E kettéválásnak gazdasági előnyei, de társadalmi, különösen az egyének köznapi életében tük172