Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Szerényi Imre. Békés-Csanád-Csongrád egyesített vármegyék közigazgatása II. József korában

utolsó lökést adott a központosítást szolgáló közigazgatási reformok végrehajtásához. A császár előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a rendelkezéseit a nemesi megye egyre kevésbé lesz hajlandó végrehajtani, és így a közigazgatás átszervezesének ügye 1784-ben napirendre került. A viszonylag önálló megyei közigazgatás nem felelt meg az uralkodó abszolutisztikus, a birodalmi egység megvalósítására törekvő céljainak. A kerületek megalakítása, a kerületi biztosok 1784 végén kezdett foglalkozni II. József egy új, területi közigazgatási szervezet megvalósításával. Egy olyan nagyobb kozigazgatasi egység létrehozását tervezte, amely az ország több megyére terjedő területet fogná össze, a kormányzóságokhoz hasonlóan. (A birodalom többi országában — mint említettük — már kormányzóságok működtek, élükön a kormányzóval, aki egyben a titkos rendőrség helyi főnöke is volt. Hatásköre átfogta az élet szinte minden területét: politikai, gazdasági, közigazgatási teendők egész sorát. (Egy-egy ilyen nagyobb terület elén nem állhatott más, csak az uralkodó által kinevezett, erre a feladatra alkalmas személy. II. József elképzelése a következő volt: a megyei főispánságokat megszünteti és az országot több kerületre osztja, a kerületek élére királyi biztosokat állít. József maga fogott hozzá a terv részletes kidolgozásához 1785. január végén. Először nyolc kerület (Districte) felállítását határozta el. Eszterházy Ferenc kancellár, akinek a császár a tervet vélemenyezésre átadta, kifogásolta az országnak nyolc kerületre történő felosztását, mert ez esetben egy-egy biztos túlságosan nagy területet irányított volna. József ezt az észrevételt figyelembe véve, a kerületek számát tízben állapította meg. Nagy körültekintést igényelt a biztosi tisztre alkalmas személyek kiválasztása. A kerületek felállítása a rendi alkotmányt sértette — a rendek felfogása szerint — ezért a biztosi tisztség elfogadása sok személyt válaszút elé állított. Az egyik: út: elfogadni a megbízatást, támogatni az uralkodó abszolutisztikus törekvéseit, vállalva az esetleges népszerűtlenséget, küzdve a megyei nemesség nyílt-burkolt ellenállásával; a másik út: az egyéni ambíciókat félretéve, udvariasan visszautasítani a megtisztelő kinevezést. Egyesek csak egyéni becsvágyból vállalták a biztosságot, mások udvariasan elhárították a megbízást. A jelöltek többsége azonban elfogadta a felkínált biztosi hivatalt és a biztosi rendszer megszűnéséig viselte. A biztosok névsorából kiderült, hogy a császár bizalmát túlnyomóan főrangúak élvezték: Ürményi József, br. Prónay László, Szentiványi Ferenc, br. Révay Simon, gr. Teleki Sámuel, Bachó János, gr. Majláth József, gr. Győry Ferenc, gr. Széchenyi Ferenc, gr. Balassa Ferenc. A biztosok között ott volt tehát a kor egyik legkiválóbb személyisége is: gr. Széchenyi Ferenc. (Igaz ő később lemondott hivataláról.) II. József és Eszterházy kancellár között a jelöltek személyének kérdésében bizonyos ellentét keletkezett; természetesen Eszterházy, megtéve észrevételeit, meghajolt az uralkodó akarata előtt. Sok esetben azonban József vette figyelembe Eszterházy érveléseit. Eszterházy gr. Teleki Sámuelt és Prónay Lászlót nem javasolta királyi biztosnak. Érdekes az ezzel kapcsolatos véleménye: kifejtette, hogy egy „erdélyi" (Teleki) kinevezése nagy feltűnést keltene Magyarországon, ezenkívül mind Teleki, mind Prónay protestáns és ez „vallási szempontból hátrányos". József nem fogadta el Eszterházy érveit, hiszen „Erdély és Magyarország egy ország" és „egy hivatali tisztség betöltésénél a becsületességet és az alkalmasságot kell vizsgálni, nem a vallást".^ József körvonalazta az új királyi biztos jogkörét, vázolta jövendő feladatukat. Ez a kézirat szolgált a később kidolgozott utasítástervezet alapjául.-'* A biztos legfőbb feladata „a rábízott megyéket megismerni, ügyeiket intézni, a királyi parancsokat végrehajtani. Szigorúan megkövetelte, hogy a biztos a kerületében iartózkodjon. (Utalás az előző főispánokra, akik bizony hónapokig nem tartózkodtak megyéjükben.) Székhelye a kerület legjelentősebb városa, de a biztosnak rendszeresen, általában tavasszal körbe kell utaznia kerületét, ellenőriznie a megyei és városi hivatalokat/' Az ő feladata a megfelelő hivatalnokok kiválasztása. 134