Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 1. szám - Székely György: Márki Sándor-emlékbeszéd

Szekfű ezzel már az 1913-as bővítatt kiadásban közzétett Dózsa-monográfiát bírálta meg. Ezt a példátlanul sommás bánásmódot Braun Róbert utasította vissza a Századunk radikális polgári folyóiratban (A Dózsa-féle parasztfölkelés a legújabb magyar történetírás tükrében, 1935). De a polgári parasztságtörténetírás sem mellőzhette Márki alkotásainak kiaknázását. A Magyar Szemle Társaság Kincsestár sorozata 1940-ben megjelent 7. és 3. kötete, Eperjessy Kálmán és Szabó István munkái nem felejtették el idézni Márki megfelelő munkáit. Mégsem véletlen, hogy csak 16 esztendővel Márki Sándor halála után — meghalt Gödöllőn, 1925-ben -— tartották meg a Magyar Tudományos Akadémián a szokásos emlékbeszédet. 1941-et írtunk s Lukinich Imre szükségesnek tartotta magyarázgatni, miért nem jött el már korábban az emlékbeszéd ideje. Lukinich hangsúlyozta: ,,A ma elterjedt népiségkutatásra gondolva, Márki Sándorban bizonyára azon kevesek egyikét kell látnunk, akik a magyar parasztság múltjával már akkor foglalkoztak, amikor ez még nem volt divat!" Az utóbbi dicséret kétségkívül igaz, de elődként megjelölése alaptalan volt. Az elmúlt negyedszázad marxista történetírása és a hű tanítvány Eanner János munkássága ezt a kisajátító és elkésett, méltatlan rehabilitálást más összefüggésbe helyezi és ma a valódi szerepe, munkássága, maradandó művei alapján emlékezhetünk Márki Sándorra. Ezüst György: Kapu