Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 1. szám - Banner János: Dózsa György és a köznép története - Márki Sándor munkásságában

BANNER JÁNOS DÖZSA GYÖRGY ÉS A KÖZNÉP TÖRTÉNETE — MÁRKI SÁNDOR MUNKÁSSÁGÁBAN Amikor 1906. szeptember 11-én először foghattam kezet dr. Márki Sándorral, a kolozsvári egyetemen a közép- és újkori történelem tanárával, a magvar szabadságharcosok töténetének fáradhatatlan kutatójával, tanár generációk nevelőjével, — Krenner Miklós szavaival élve „Erdély nagy tanárával" — 38 éves fejjel nem gondolhattam arra, hogy életem alkonyán, a munkásságát értékelő szülő vármegyéjétől adományozott, az ő emlékét megörökítő plakett tulajdonosaként jelenhetek meg szülőfalujában, a megtisztelő kitüntetés átvételére. Tíz éve lesz november 23-án annak, hogy jiíárki Sándor emlékét svéd gránit emlékoszloppal örökítette meg a községi tanács végrehajtó bizottsága. Nekem jutott az a szívesen vállalt feladat, hogy mint egy a 12 000 tanítvány közül leleplezhettem és átadhattam a hozzá méltó, szerény emlékművet a kétnyelvű község népének, hogy az eljövendő generációk előtt is hirdesse: Ebben a községben, annak egyik uradalmi tiszti lakásában született Mái^ki .Sándor történetíró 1853. március 27-én, II. Rákóczi Ferenc születésnapján. Ügy érzem, hogy most, amikor a nem várt megtiszteltetést jelentő kitüntetést, — amelyet 1910-ben Békésen kezdődő néprajzi, és 60 év után „hazatérve" Békéssel végződő régészeti, történeti tanulmányaim túlértékeléseként kaptam, — hálatelt szívvel megköszönöm, kötelességem megkísérelni, hogy — Székely György kollégám értékelő, alapos, szép előadásában imént méltatott — gazdag és sokirányú munkásságának tengeréből egy-két kagylóval merítsek, lehetőleg abból a nyugtalan rétegből, amely a nép történetével, megértéssel és tárgyilagosan, történeti irodalmunkban tudtommal először foglalkozott. Példamutató életének csak két eseményével kívánok foglalkozni. A kettőt a „köznép története" kapcsolja össze. Mindkettő a haladó gondolkodású történetíró jellemét, igaz emberi magatartását, a nép történetével való lelki kapcsolatát tükrözi, de híven mutatja a tudományos és hivatalos körök ellentétes gondolkodását, magatartását is. E kettő csak együtt értékelhető igazán! Kinek jutott eszébe — rajta kívül —, hogy 1882-ben a Magyar Tudományos Akadémia Lévay-pályázatára, amely sem a kor, sem a történeti személy meg27