Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - SZEMLE

KRUPA ANDRÁS: TÖTKOMLÓSI SZÜLETÉSI NÉPSZOKÁSOK (Slavistika — Národopis, VSAV, Bratislava, 1970. Főszerkesztő: Ján Mjartan, felelős szerkesztő: Viera Gaspariková) A mai szlovák néprajztudományt méltóan reprezentáló tanulmánykötet a Slavistika. — Národopis (Szlavisztika — Néprajztudomány), mely az 1968-as prágai szlavisztikai kongresszus szlovák néprajzi hozzájárulásaként jelent meg 1970-ben. Bennünk elsősorban azért kelt érdeklődést, mert egy tanulmány teljes egészében Békés megyei vonatkozású (Emilia Horváthová: Zvyky pri narodení dietata v Slovenskom Komlósi v Madc.rsku — A magyarországi Tótkomlóson élő születési népszokások, 110—135. p.), rajta kívül egy másik tanulmányban is találunk jegyzeteken túl is bővebb utalásokat a megyei szlovák nemzetiség népi kultúrájára. Voltaképpen a legújabb szlovákiai tudományos szakirodalomban kevés helyet kapott a hazai — így a Békés megyei — szlovákság tárgvi és szellemi hagyománya. Letelepedésükről gazdagabb anyag áll rendelkezésre (legújabban: Ján Sirácky: Stahovanie Slovákov na Dolnú zem v IS. c.. 19. storoöí, Bratislava. 1966. — folyóiratunkban a könyvet már ismertettük), néhány terjedelmesebb tanulmány foglalkozott nyelvjárási sajátságokkal (J. Stole: Nárccie troch slovenskych ostrovov v Madarsku, Bratislava, 1949., P. Ondrus: Stredoslovenské náreiie v Madarskej Tudovej republike, Bratislava, 1956.), folklórt tartalmazó anyag azonban alig jelent meg (M. Koleíányi: Slovenské l'udové balady, 1947. című gyűjteménye 2 népballadát közöl Pihsröl és Szarvasról, K. Plicka: Slovensky sborník. Bratislava, 1961. népdalgyűjteménye Magyarországról mindössze 2 szlovák népdalt tartalmaz), lényegében csupán apróbb elszórt publikációkról vannak ismereteink. Emília Horváthová tanulmányának anyaga annak a magyar—csehszlovák közös gyűjtőmunkának az eredménye, amelyet 1955-, 1956- és 1965-ben folytattak Tótkomlóson a magyar és szlovák néprajzkutatók, és köztük a szerző is. Gazdag és értékes gyűjtött anyagra támaszkodhatott tanulmánya megírásakor. Erre építhette igényességét is, igazolja ezt az e tárgykörben publikált és kéziratban levő szlovákiai összehasonlító források széleskörű felhasználása s a hiedelmi szokások ősi szláv eredetének bizonyítását is szolgáló lengyel, szerb, bolgár, cseh és morva szakirodalomra való támaszkodása. Feldolgozása a születéssel kapcsolatos valamennyi fontosabb tótkomlós! szlovák nyelvű szokást tartalmazza, mely az élet egyik legjelentősebb fordulópontja, s előkelő helyet tölt be a népéletben: a gyermek születésére utaló lakodalmi, a terhesség idejére, az újszülöttre, a keresztszülőkre, a keresztelőre, a gyerekágyas asszonyra, a bábára, a csecsemőre vonatkozó hiedelmeket, rítusokat, szokásokat és népi gyógymódokat. Bevezetőjében emlékeztet arra, hogy a tárgyalt anyag egyedülálló sajátosságot hordoz magában, ugyanis a zöme — főként a közösségi megnyilvánulású szokások matériája — ötvözet: mert a különböző helyekről érkező s Tótkomlóson letelepedett szlovákok hiedelem- és szokásvilágának alapja és szerkezete ugyan egységes volt. de részleteiben számos variánst, eltérést tartalmazott, melyek itt forrtak össze, s váltak általános, kö.590