Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - SZEMLE

zösségi követelménnyé. Az egyedi jellegűek (babonák, gyógyítási eljárások) Viszont a maguk tarkaságában őrződtek meg. (Mindezt tapasztalta e sorok írója is, és felhívta rá a figyelmet kötetben megjelent tanulmányában.) Örömmel vettük volna, ha — éppen a szlovákiai adatok birtokában — idézett volna néhány példát az ötvözeti modellek körülhatárolt eredeti összetevőire. A közzétett szlovákiai adatok a szerzőnek lehetőséget nyújtottak arra, hogy makróméretekben, néprajzi szempontból is igazolja a letelepedettek közép-szlovákiai (Nógrád, Hont, Kishont stb. megye) származását, s arra is, hogy rámutasson a tótkomlósi gyűjtésű anyag részben archa'kusabb vonásaira, részben a nyugat-, ill. kelet-szlovákiai, valamint az egész szlovákiai nyelvterületre való érvényességére is. Ügy látszik azonban, hogy a meglevő adatok még nem elegendők arra, hogy mikrovonatkozásaiban is érzékeltessék az ötvözeti modellek alkotóelemeinek és az egyedi jellegű hiedelmeknek lokális eredetét. Ez tehát a további kutatás, tüzetes összehasonlító ír.unka kívánalma lesz. A dolgozat elolvasása után kerek képet kapunk a születésre vonatkozó tótkomlósi népi hiedelem- és szokáséletrendről. Így: az esküvőn, a lakodalmon a menyasszony számára előírt rítusok (pl. a teli szakajtó felborítása az új férj házának kapujában, a kisgyerek magához ölelése) vagy az új asszony körüli különböző praktikák a gyermekáldás elősegítésére, ill. a nem kívánt utód elűzésére. (Gyűjtésünk szerint a vőlegénynek is voltak esküvői feladatai, pl. az esküvőn meg kellett eresztenie a gatya korcát, hogy könnyebb legyen a feleségének a szülése.) A terhes asszony számára a születendő gyermek érdekében előírt tiltások, előírások itt megjelentetett anyaga is szinte teljes, jól érzékeltetik őket az adatközlőktől idézett eredeti példák. A legveszélyesebb időszak a terhesség első szakasza; a szerző szerint mindaddig, míg nem tudta meg az asszony. (De értelmezték úgy is, hogy addig, míg nem észlelte az embrió megmozdulását!) Részletesen írja le a szülő nő helyét: az elsőszobát, a menyezettől a földig csipkékkel összetűzött, lepedőkkel leválasztott sarokágyat; az előkészítést, a szülés lefolyásának rítusait. Pontos rend szabta meg az anya, a család, a látogatók magatartását ebben a szakaszban is. Fontos rítusok, hiedelmek védték az újszülött életének első pillanatait, s határozták meg a további sorsát (az első fürdő szertartásai, a lány arcának megcsipkedése, hogy rózsás legyen, a boszorkányok, a rontók ellen farkasfog kötése a kezére, ingének a visszájára való fordítása stb.) Szól az év végén, a hónap felén született gyerek jövőjét jelző hiedelmekről, a gyenge magzat népi gyógymódjáról, az elhunyt újszülött temetési szertartásairól. Jelentős helyet kapott a keresztszülők kiválasztásának, teendőinek a leírása, hiszen a keresztanya feladatai szinte az egész életén át végigkísérték a gyermeket. A szerző rámutat, hogy mind a keresztszülők felkérése, mind az ajándékok, a keresztelői lakoma és mind a gyerekágyas aszonynak való ételek minősége a szülők vagyoni állapota szerint alakult. Minden vonatkozásban megszégyenített helyzetben volt a megesett lány. A keresztelői lakoma egyike a kisebb közösség nagy ünnepi összejöveteleinek; leírása színes és pontos. A gyerekágyas asszony a szülés utáni szakaszban, rendszerint három hétig, míg a terhességi változások vissza nem fejlődtek, különleges védelmi és tiltó rendszerben élt (nem léphette át a küszöböt, vizet nem húzhatott, nem főzhetett, tükörbe nem nézhetett, nem válaszolhatott a hozzá intézett kérdésekre stb.) Nem lehetett sötétben, nehogy a boszorkányok elcseréljék a gyerekét. A szerző felsorolja a tejbőséget fokozó, a mellgyulladást, a hideglelés elhárítását célzó előírásokat. Tótkomlóson 2—3 bába működött, akik Szegeden végeztek kilenc hónapos tanfolyamot. A bába mégis nagy szerepet játszott a hagyományos szokásrend megtartásában; fő helyet kapott a gyerekágyas anya, az újszülött gondozásában, ő végezte az első védő vagy tiltó rítusokat, mosta a pelenkákat, még főzött is, ha nem volt, aki elvégezze. Feladata az anyát elválasztó lepedő szertartásos levételével s az anya templomba kísérésével zárult le. A csecsemő ekkor került bölcsőbe vagy „ringóba". Gondozása a háziak feladatává vált: részben a szép testalkat kialakítására törekedtek (az elálló fülek, a görbe lábak leszorítása), de főként a betegségek elhárítására. Rendszeres volt az álmatlan gyerek mákfőzettel való itatása (kár, hogy nem közli népi nevét: zaft'ik). Számtalan gyógymódot vettek .591