Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 2. szám - LÁTOGATÓBAN - Sass Ervin: A bánáti Zrenjanin. Riportúton Békéscsaba testvérvársában

Bábszínház igazgatójával, Halesev Boroval, az ifjúsági ház vezetőjével. Wanyek Tivadar és Mandic Zdravko festőművészekkel, Cuk Dusánnál, a „Zrenjanin" című lap főszerkesztő-direktorával és teszünk látogatást a községi skupcsina társadalmi tanácsának elnökénél, dr. Bodó Antalnál, akit a városi kórház főorvosaként vá­lasztottak meg négy esztendőre erre a tisztségre. Persze sokan másokkal is. Tanulságos és közvetlen beszélgetést folytatunk a zrenjanini szerb színház vezető művészével, Sava Damjanoviccsal, Ormai Mári­ával, a magyar nyelven játszó „Madách" amatőr színház alapító tagjával, a báb­színház együttesével, Nadaskic Krisztinával, Miatov Mirianával és a többiekkel, Acin Slavkoval, az ifjúsági ház népitánc-együttesének koreográfus vezetőjével. Hozzájuk éppen próbára érkezünk, tíz lány és tíz fiú táncolja hihetetlen ener­giával és megkapó bájjal a „Brankovo kolo"-t. Az ifjúsági ház, a „Dom Omladine" életéről, változatos és roppant ötletes programjáról külön riportot írhatnánk, de a rövid ismerkedés után máris Hartig Sándor, a bábszínház igazgatója kalauzol bennünket birodalmába. Jól beszél magyarul és remek török-kávéval kínál, mi­közben az 1956-ban alakult bábszínház egész történetét elmondja. Tizenhárom év alatt 2500 előadást tartottak és 45 bemutatójuk volt. Készítettek vagy 300 bábut és 110 városban, községben játszottak. Külföldön is sokszor jártak, a békéscsabai fesztiválok állandó vendégei. Sokat tud a „Madách" amatőr színházról is, hiszen az ottani társadalmi vezetőség elnöke. „Két feladatot is ellát az ember, ha szereti azt, amit csinál" — mondja és máris a színház élete a téma. Valamikor hivatá­sosak voltak és lehet, hogy nemsokára újra azok lesznek. Tény, hogy a nagy ju­goszláviai fesztiválokon sorra nyerik a díjakat. Tehetségesek, és hivatásos rendező állít színpadra minden darabot. A kezdők a „Petőfi" művelődési egyesület csoport­jában ismerkednek a színjátszással, a „Madách"-ba csak azok léphetnek át, akik túlszárnyalják a legjobb műkedvelő színvonalat is. Este a tízezres sportcsarnokba invitálnak jugoszláv kollégáink. A játéktéren hosszú, T-alakú, virágokkal szegélyezett emelvény. „Divat és ritmus" címmel Miss Suomi, Miss Franciaország, Miss Hollandia és Mister Jugoszlávia Európa leg­frissebb ruhakreációit mutatja be. Pompás zenekar, kiváló konferanszié, maxi után maxi, míg végre a holland lány a legminibb miniben jön és az est egyetlen, fergeteges tapsviharát aratja. Mosolyogva gyűjti össze a tapsokat, járása a leg­ritmikusabb ritmus, és fél perc múlva a legmaxibb maxiban jön, alig ismerni rá. Odakint zuhog az őszi eső. A város centruma két kilométer. Kevesen vannak. Aztán még egy nagy siker. A divatrevű sztárja, Miss Suomi merész maxiban jön. A zöld ruha finoman simul, és elől, derékig semmi. Vagyis éppenhogycsak... Ez már a finálé. Ezer ember tapsol. A lelátók kilenc tizede mégis üres. Pedig a revű jó, színvonalas és jól komponált. Kollégáink mesélik, hogy néhány nappal azelőtt ugyanitt, ebben a merész felépítésű sportcsarnokban rendezték meg a vajdasági szépségversenyt. „Nagy csata volt... Újvidék, Pancsova, Zrenjanin, Debelyacsa, Szabadka és más vajdasági városok, községek legszebb lányai vetél­kedtek. Gyelmis Teréz 19 éves szabadkai diáklány lett az első, udvarhölgyei pedig a zrenjanini Zorica Kovacsevics, és az újvidéki Ljiljana Popov 20 éves tisztvi­selőnő". A legújabb hír: a vajdasági Miss lett egész Jugoszlávia Szépe. Kiállítás Écskán délután, színház a városban, este Zrenjanin még valamiről nevezetes: alig néhány kilométerre a várostól a hajdan volt Lazar Lukács gróf „vörös kastélyában" 1956-ban képzőművészeti galériát és művésztelepet alapítottak. Azóta az ország minden részéből felkeresik Ecskát az alkotók, rendszeresen nyíló kiállításai a jugoszláv művészeti élet nagy eseményei. Itt dolgozik Wanyek Tivadar és Mandic Zdravko, akik már Békéscsabán is kiállí­tották izgalmas, egyéni látásmódot tükröző képeiket. A húsz hektáros écskai park susogó fái alatt érdekes szobrokat lát a vendég. A legszélsőségesebb irányzatok képviselői mellett mégis a művésztelep egyik ala­pító tágjának, Tatjana Zarin szobrászművésznőnek „Leány madárral" című klasz­szikus formanyelven megfogalmazott szobra a legmegkapóbb. Ez a szobor fogadja <276

Next

/
Thumbnails
Contents