Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 3. szám - SZEMLE

vetkeztében az Alföldi Szövőgyár termelése évről évre mindjobban összezsugorodott. A Czigler fivéreket a zsidótörvények végrehajtása során az üzem vezetéséből kizárták. Az ország német megszállása után pedig a gyárban a németek tank- és motorjavító üzemet rendeztek be. A szövőgépeket a gyár ideiglenes vezetői leszereltették, 24 gépet a Schön Mihály-féle szövőüzembe vittek át, ahol azokat munkába állították. Mezőberény község 1944. október 6-án szabadult fel. Az Alföldi Szövőgyár néhány munkása az ezt követő napokban megkezdte a Schön gyárba telepített szövőgépek visszaszállítását és üzembe helyezését. A kazánok rossz állapota miatt azonban a mechanikai szövőgépek üzemeltetése nem sikerült. Ezért ismét elővették a régi kézi szövőszékeket. Csak a gépház helyreállítása után, 1946 augusztusában indulhatott meg a rendes termelés. A két tulajdonos, Czigler Lipót és Czigler Mór a deportálásból nem tértek vissza. Öröküket Czigler Jenő és Czigler Imre vették át. Az infláció alatt a szükséges nyersanyagot csere útján szerezték be. Mezőberény községben textiláruk ellenében lisztet és tojást kaptak, melyből tarhonya készült. A tarhonyáért pedig Budapesten a Magyar Pamutipartól fonalat szereztek. A vállalatot 1948. márciusában államosították. A két tőkés tulajdonos, mint alkalmazottak megmaradtak az üzem kötelékében, hogy szakmai tapasztalataikat a termelés folytonosságának az érdekében hasznosíthassák. Az államosítás után a gyár több átszervezésen esett át. 1954. szeptember 1-én a Pamutszövő Vállalat gyáregysége lett, melynek nevét 1964-ben Pamuttextilművekre változtatták át. A mezőberényi gyár az államosítástól kezdve ötvenéves jubileumáig nagy fejlődésen ment át. A munkáslétszám 118 főről 631 főre, a mechanikai szövőgépek száma pedig 78 db-ról 346 db-ra növekedett. Az üzem csaknem teljesen a pamutszövet gyártására tért át, melyből az 1969-es évben 6,5 millió négyzetmétert állított elő. A gyár munkaerő szükségletét a község már nem tudja kielégíteni. Az utóbbi években a közeli helységekből kellett új munkásokat toborozni. Dütsch Zsolt és Jakab Mihály rendkívül gazdag tényanyaggal színesen tárták fel munkájukban a mezőberényi gyár ötvenéves fennállásának minden jelentős eseményét. Monográfiájuk értékéből semmit sem von le, ha néhány hiányosságra rámutatunk. Véleményünk szerint a többi mezőberényi ipari üzemmel, főként pedig a Schön-féle szövőgyárral részletesebben kellett volna foglalkozni. Arról sem tudunk meg semmit, hogy a helyi államhatalmi szervek a felszabadulás után milyen segítséget adtak az üzem helyreállításához. Nem lett volna érdektelen az 1920-as gyárépítésről is többet írni. Még lényegesebb hiányosságnak kell tartani, hogy a szerzők az Alföldi Szövőgyár Rt évi mérlegeinek az elemzését teljesen figyelmen kívül hagyták. Az tény, hogy a vállalat alapításától kezdve nyereséges volt. A tiszta nvereség húsz év alatt meghaladta a 300.000 pengőt. Tanúlságos lett volna ezért látni, hogy a tiszta nyereségből mennyit fizettek ki osztalék címen a részvényeseknek, mennyi jutalékot kaptak az ügyvezető igazgatók és munkabér címen évenként mit fizetett ki a vállalat. Mindezektől eltekintve a szerzők értékes munkával gyarapították az üzemtörténeti irodalmat. .598